A huzat iránya — új hang

János nem teketóriázott tovább. A hűvös huzat felé mutató légszívó nyílás alá lépett, majd a saját vésztartalék-lámpáját közvetlenül a Nagymama felé nyújtotta, hogy az idős asszony biztosabban haladhasson a törmelékes járatban.
– Ezt fogja, asszonyom – mondta nyers, mégis odaadó határozottsággal. – Szüksége lesz rá a szűk szakaszon. Nem hagyom, hogy lemaradjon a meredek kapaszkodónál.
A Nagymama azonban hirtelen elhúzódott, és tekintetében azonnal felparázslott a kolónia beidegződött elutasítása. A Rendszer törvényei szerint a G-szektoros termelőegységek tagjai nem vállalhattak személyes felelősséget a korosabb lakókért; a kolónia fegyelme szigorúan tiltotta az ilyen szabálytalan szolidaritást.
– Tartsa meg a fényét, G534-es – csattant fel az idős nő hidegen, és határozott mozdulattal eltolta János kezét. – Nincs szükségem magánintézkedésre. Térjen vissza a feladatához, mielőtt az Őrszemek beazonosítják a jelenlétét!
Alinda felháborodottan nézett a nagyanyjára, elhűlve az értelmetlen szigoron.
– Miért bántod? Segíteni akar! – kiáltotta a lány, felrúgva az elfeledett járatok csendjét.
János nem lépett vissza, csak szorosan fogta a lámpát. Ahogy a csoport elindult a felfelé vezető rácsos átjáró felé, a Nagymama egyetlen pillanatra visszafordult a férfi felé. A homályban elmorzsolt egy halk sóhajt, és tekintetében ott bujkált az elismertség csendes melege: titokban mélyen tisztelte János nyílt egyenességét, még ha a kolónia törvényei közé zárva nem is mutathatta ki.