A hiányzó láncszem

A vaslépcső minden lépésnél megnyikordult a talpuk alatt. Ahogy feljebb értek, a szellőzőből áradó hűvös levegő már nem csak az arcukat simogatta, de átjárta a vékony, izzadt munkásruhájukat is. Lent, a mélyben a dinamók halk hummogása lassan elhalkult, s felváltotta a fémvázak pattogása a sötétben.
János megállt egy szűk pihenőnél, ahol az alacsony nyomású csővezetékek találkoztak. Egy kerek, megfakult kijelző pislákolt a falon: a szektor áramköre sárgásan vibráló hibajelzést mutatott. A leállított pedálok miatt a hálózat feszültsége ingadozni kezdett. Az Őrszemek perceken belül észlelni fogják a kiesett teljesítményt, és a kódjaik vörös jelzéssel jelennek meg a központi táblán.
– Ha észreveszik a hiányt, lezárják az egész szektort – mondta Alinda, s a kézi lámpa fényét a fölöttük húzódó, rozsdás csővezetékekre irányította. – Nagymama szerint aki egyszer megáll a hajtásban, annak a rendszer nem ad második esélyt. Vagy átcsoportosítják a megmaradtakat, vagy végleg kiiktatják őket.
János a tenyerén lévő égési sebre nézett. Tudta, mi vár rájuk, ha megtalálják őket: nem csupán a fejadag megvonása, hanem a teljes megsemmisítés. Sorsuk a következő lépéseken múlott; a visszautat elvágta a saját döntésük, s az ismeretlen sötétség maradt az egyetlen útjuk.