A hatásfok törvénye

A műszakváltás után a tömeg úgy áramlott a folyosókon, mint az olcsó hidraulikaolaj: lassan, sűrűn és kelletlenül. Alinda hősies kézszorítása L656-tal szép jelenet volt, de a fizika törvényei makacs dolgok. A fémvázak még forrók voltak, a lábakban még lüktetett a tejsav, és a napi kalóriaszükségletet nem lehetett empátiával fedezni. A túléléshez elsősorban szintetikus szénhidrát kellett, nem pedig szentimentális pillantások.
A hármas szektor étkezdéjében a falból kiálló sárga műanyag csövek már ontották magukból az édeskés, langyos masszát. Alinda rutinos mozdulattal nyomta oda a fémcsészéjét. A massza színe leginkább a nedves betonra emlékeztetett, de legalább megvolt benne az a hatezer kilojoule, ami a holnapi nyolcórás pedálozáshoz szükségeltetett. L656 két hellyel odébb gépiesen nyelt, a szemei még mindig üresek voltak a kimerültségtől; ha holnap sem találja meg a ritmust, a gépek egyszerűen lejjebb sorolják a hatékonysági indexét, az pedig a fejadag csökkenésével jár.
A lakófülkében a nagymama már várta őket. Az idős asszony egy sarokban gubbasztott, és a régi időkről duruzsolt, mintha a szavaknak bármi fűtőértéke lenne. Ma épp a „szabad szombatról” mesélt, amikor az emberek nem termeltek áramot, hanem elköltötték azt. Alinda csendben hallgatta, miközben a fémkanállal az utolsó csepp masszát is kikaparta a csésze sarkából. Praktikus elme volt: nehéz volt elképzelni egy olyan világot, ahol a mozgásnak nem volt számszerűsíthető watt-értéke.
– Akkoriban a földből nőttek a dolgok – suttogta a nagymama, miközben ráncos kezével Alinda vállát simogatta. – Nem csövekből jött a vacsora, hanem a napfényből és a vízből. Alma, paradicsom... és nem kellett érte tekerni.
Alinda bólintott, de magában gyorsan kiszámolta, mekkora hatásfok-veszteséget jelenthetett a mezőgazdaság a közvetlen napenergiához képest. Ha a napfényt először növényekbe fektették, majd azokat emberek ették meg, akik aztán nem is termeltek áramot... tiszta pazarlásnak tűnt. A nagymama nosztalgiája szép volt, de a kolónia rideg valóságában a túlélés egyetlen mértékegysége a percenkénti hatvanas fordulatszám maradt.
L656 a szomszédos fülkében végül elaludt, ruhástul, még a cipőjét sem vette le. Az Őrszemek léptei kintről ütemesen visszhangoztak a folyosón, emlékeztetve mindenkit, hogy az alvás is csak a regenerációt szolgálja, nem a pihenést. Alinda lehunyta a szemét, és megpróbálta kizárni a nagymama monoton suttogását a növényekről. Holnap korán kezdődik az egyes szakasz, és a pedálok nem forgatják meg magukat.