A hálózat repedései

A folyosó plafonján végigfutó sárga jelzőfények vad lüktetésbe kezdtek. A falak mögül éles, fémes visítás csapott fel: a C-szektor elosztója nem bírta a hirtelen fellépő terhelésingadozást. Az új lakó szótlanul a hajtókar felé lépett, de a késlekedése már kihatott a teljes körre. Kovács izzadt homlokkal rohant be a dinamóterem irányából, kezében egy füstölgő biztosítékházzal.
– János, túlcsordul a rendszer! – kiáltotta Kovács, miközben a falba épített kapcsolótáblához vetette magát. – Ha a harmadik csomópont is leáll, az Őrszemek lekapcsolják a teljes lakószektort!
A szomszédos fülke ajtaja mögött Nagymama még szorosabban ölelte magához Terézt. A lámpák egy pillanatra teljesen kihunytak, s az átmeneti sötétségben csak a kondenzátorok kísérteties, kék szikrázása világította meg a riadt arcokat. Alinda nem hátrált meg. Bár a félelem szorította a torkát, a villódzó szikrák fényében megpillantotta a fali szellőzőrács mögül kiáramló langyos levegőt – a hálózat túlterheltségének és sérülékenységének tagadhatatlan jelét.
– Nem sérthetetlenek – suttogta Alinda, miközben János karjára tette a kezét. – Látod? A rendszer ingadozik.
János határozott mozdulattal a tengelyhez terelte a légióst. A férfi végül rátépett a pedálokra, a lendkerék felpörgött, és a lámpák egyenletes fénnyel gyúltak ki újra, de a hálózat gyengeségének emléke ott maradt a levegőben.