A hálózat határán — új hang

János félretolta a fémburkolatot, és habozás nélkül lerántotta a főelosztó nehéz karját. Az elnyűtt rézérintkezők között éles, kék szikra lobbant, s a falak mélyén lapuló transzformátorok azonnal fülsértő, mély búgásba kezdtek. A kolónia túlterhelt hálózata megbicsaklott: a szektor lámpái vibrálva elhalványultak, ahogy az illegális áramvételezés hatására a feszültség kritikus szint alá süllyedt.
– Összeomlik a kör! – sziszegte Kovács, miközben tekintetével a járat mennyezetén végigfutó, sercegő kábeleket követte. – A lakóegységek dinamói már nem bírják ezt az elszívást. Ha a központi hálózat leold, a szektorfelügyelő azonnal ránk küldi az Őrszemeket!
Alinda fojtottan felszisszent, amint a dohos levegőben megérezte az égő szigetelés fanyar szagát. A túlterhelt hálózat ingadozása rázkódást váltott ki a falakban; a szellőzőrendszer lapátjai akadozva lassultak le. János szorosan megmarkolta a lány kezét. Tudták, hogy csupán másodperceik maradtak, mielőtt a rendszer védelmi mechanizmusa végleg lezárja a szervizfolyosók automata zsilipjeit.
Kovács az elakadással küzdő rácshoz lépett, és kézi erővel feszítette szét a beszorult lamellákat. A sötét résen túlról a régi korok hűvös, szabad áramlása csapott meg őket, míg mögöttük az elosztó biztosítékai egymás után csattantak ki a túlterheléstől.