A Háló Töréspontja

János nem habozott. Rászorította a tenyerét Alindaéra, mintha szavak nélkül is megerősítené a döntésüket, egy néma esküvel pecsételve meg a cselekedetüket. A rézcsatlakozó hideg féme Alinda markában most nem csupán a nagymama emlékét, hanem a jövő súlyát hordozta. L656 arca vörös volt a dühtől, az erek kidagadtak a halántékán, és a hangja szinte a plafonról visszhangzott.
„Azt hiszitek, ez valami játék?! Már amúgy is a túlterhelés határán van az egész hálózat! Folyamatosan a kritikus ponton billeg a rendszer, és a Légiósok meg nem viccelnek! Ti meg itt bohóckodtok! Az egész kolónia egy hajszálon függ, és ti… ti csak a saját fejeteket teszitek kockára, meg mindenki másét! Ez az, amit akartok? A teljes összeomlást?!”
János szeme villámlott, tekintete élesebb volt, mint valaha. „Nem bohóckodunk! Ébredünk! És talán ha nem nyomnátok el mindenki mást ennyi ideig, akkor nem lenne túlterhelve semmi! Akkor nem ingadozna az energia, és nem kellene rettegnünk minden áramkimaradástól!” A szavai súlyosan csapódtak a fém falakról vissza, minden dühük benne volt.
A Légiósok csizmáinak dobogása felerősödött, már nem csak hallható, hanem érezhető is volt, ahogy a fém padló rezonált alattuk. L656, mintha egy láthatatlan, áttörhetetlen falba ütközött volna, dühösen intett a kezével. „Ez már nem az én felelősségem lesz. Ti akartátok. Akkor majd ők döntenek a sorsotokról, meg arról, hogy mi lesz az egész kolóniával.” Azzal sarkon fordult, és sebes léptekkel indult el abba az irányba, ahonnan a zajok jöttek, mintha még az utolsó pillanatban próbálna meg valamit elintézni, vagy épp eltűnni a színről.
Alinda és János egymásra néztek, a néma egyetértés szikrázott közöttük. A választás megtörtént. Nincs visszaút. A folyosó végén, a gyér, mesterséges fényben hirtelen sötét, fenyegető árnyak jelentek meg, a fém csizmák hangja pedig egyre élesebben hasított a levegőbe. A kolónia napirendje, az eddigi, biztonságosnak hitt életük, minden egy pillanat alatt semmivé foszlott a Légiósok közeledő, könyörtelen valósága előtt. A c-szektor nyomasztóan szűknek tűnt, a fenyegetés pedig tapintható volt. Most dől el, hogy mi lesz az ember, és mi lesz velük.