A Légiósok árnyéka

A harc mostantól már nem csak a nagymama emlékéért, hanem egy elfeledett, de valóságos jövőért folyt. Alinda alig kapott levegőt, ahogy L656 kiáltásai egyre közelebb visszhangoztak a c-szektor fémrácsai között. Az öklébe szorított rézcsatlakozó szinte égette a bőrét, a nagymama utolsó üzenete most valóságos, kézzelfogható súlyt kapott. János tekintete éles volt, benne a régóta elfojtott düh és a most feltámadt remény furcsa elegye, ahogy a fenyegető hangok elérték őket.
„Mégis mi a fészkes fenét csináltok itt?!” L656 hangja karcos volt a dühtől, ahogy megállt előttük, mellkasán a kolónia jelével, ami most a hatalmat és a fenyegetést is jelentette. Az arcán a fáradtság mellett ott ült a Légiósok érkezése miatti pánik is. Tudta, hogy ez a találkozó nem maradhat következmények nélkül, főleg most, hogy a Légiósok szinte már a nyakukon vannak.
János előrelépett egy lépést, szeme villámlott. „Mi is? Mi lett volna? Azt csináljuk, amit mindannyiunknak kellene: felébredünk!” A szavak élesen, hirtelen szakadtak ki belőle, bennük az évtizedekig tartó elnyomás fájdalma. Alinda érezte, ahogy a feszültség tapinthatóvá válik, mintha a levegő is zúgna körülöttük. A „mi lesz vele” kérdés hirtelen, kegyetlen valósággal vágott belé. Most dől el, mi lesz velük, mindannyiukkal.
L656 arca eltorzult. „Felébredünk? Bolondok vagytok! Azt hiszitek, ez a rézkarika megment titeket a Légiósoktól?!” Kacsintott a kezükben lévő csatlakozóra, mintha valami gyerekes játéknak tartaná. „Már keresik őket, tudjátok? Azokat, akik… nem illeszkednek. És ti most pontosan ezt csináljátok!” A hangja fenyegetően mélyült. „Ez az utolsó figyelmeztetés. Vagy visszamentek a kuckótokba, és elfelejtitek ezt az egészet, vagy… nos, akkor majd a Légiósok döntenek a sorsotokról. És higgyétek el, az nem lesz konnyed.”
Alinda szeme Jánosra vándorolt, majd a kezében tartott rézcsatlakozóra. A döntés pillanata nem csupán az övék, hanem a kolónia jövője is múlott rajta. A c-szektor szűk folyosója hirtelen a világmindenséggé tágult, ahol két út állt előttük: a régi, biztonságosnak hitt börtön, vagy az ismeretlen, de talán szabad jövő felé vezető ösvény, tele veszélyekkel és ígéretekkel. A választás súlya szinte elviselhetetlen volt. A Légiósok csizmáinak dobogása egyre közelebb hallatszott.