A folyosó sikolya

A halk suttogást hirtelen éles, fémes csikordulás vágta ketté a folyosó felől. Kovács, a szomszédos blokk fűtője, rettegve a közelgő hőtelenítéstől, megpróbálta manuálisan átállítani a fővezeték szelepét, hogy meleg levegőt irányítson a saját fülkéjükbe. A kapkodó, szakszerűtlen mozdulatai miatt azonban a túlterhelt hálózat nyomása pillanatok alatt kritikus szintig emelkedett. Egy hatalmas dördüléssel leszakadt a fémcső rögzítése, és a kilövellő, forró gőz azonnal letarolta a folyosón álló idős munkást. A szerencsétlen embernek esélye sem volt; a teste élettelenül zuhant a hideg vaspadlóra.
– Mit tettél, te bolond! – kiáltott fel Gábor bácsi, aki a sarokból figyelte az eseményeket, miközben a félelemtől remegő kézzel próbált hátrálni a közeledő hatóság elől. Az Őrszem feszült léptekkel, fegyverét készenlétbe helyezve rontott be a szektorba, vörös fénykévéjével pásztázva a holttestet és a fújtató, megrémült Kovácsot.
Alinda azonnal ki akart rohanni a fülkéből, de a Nagymama keményen megragadta a csuklóját, visszatartva őt a halálos gőztől és az Őrszem büntetésétől.
– Engedj el! Ott egy ember halt meg! – kiáltotta Alinda, szembefordulva az asszonnyal. – Csak nézzük, ahogy elviszik, mintha semmi sem történt volna? Hát így leszünk mi is gépek? Mi lesz velünk, ha már egymással sem törődünk?
– Maradj veszteg! – sziszegte a Nagymama, miközben a szemeiben a rettegés viaskodott a daccal. – Ha kimész, téged is megjelölnek. Életben kell maradnunk, ez az egyetlen törvény!