A fojtott ritmus

– Tartsd az ütemet, Alinda! – sziszegte a nagymama, miközben az ősz hajszálak a homlokára tapadtak a fojtogató gőzben. – Ha lemaradsz, Orszemb rajtad fog példát statuálni!
– Nem bírom... túl nehéz a pedál – zihálta a lány, lába remegett a kettős ellenállástól. – Ha L656 látná ezt... ő biztosan segítene. Tegnap is rám mosolygott az összekötő folyosón.
– Hallgass! – vágott közbe dühösen Gábor-bácsi, miközben erei kidagadtak a nyakán a megfeszített munkától. – Az őrszemek mindent hallanak! Tudod jól, mi jár a fülkeszerelemért. Az L-szektorba akarsz kerülni a selejt közé? Itt nincs helye az érzelmeknek!
A hármas géphez bilincselt 84-es-alany hirtelen ritmust váltott. Nem egyenletesen taposott, hanem hármat lökött, majd egy ütemre megtorpant. Kopp-kopp-kopp. A nehéz fém csikordulása szaggatott morze-jelet küldött át a recsegő padlólemezeken.
– Mit művelsz, te mocsok? – lépett közelebb Orszemb, a sokkolóját rázva. – Taposd egyenesen, vagy elzárom a fülke levegőjét!
– Ez a légiósok indulója – vetette oda a 84-es-alany fagyos hangon, dacos tekintetét az őrre szegezve. – Próbálj megállítani, ha mersz.
Alinda a légiósra nézett, majd összeszorított foggal átvette a szaggatott ritmust. A lázadás halk szikrája gyúlt meg a szemében.
– Ne csináld, kicsim! – suttogta rémülten a nagymama, de látva a lány elszántságát, az ő lába is felvette a dacos, új ütemet.
A Fülke-14-ben a nehéz, fojtogató düh ritmikus, fémes kopogássá kovácsolódott, ami vészjóslóan rezgett át a vasfalakon.