A feszültségcsúcsok anatómiája

L656 lencséje előtt a biológiai egység dühkitörése csupán egy nemkívánatos áramingadozási grafikonként jelent meg. Az Őrszem mikroszekundunok alatt elemezte az adatokat: a 402-es munkaállomáson tizennégy százalékos feszültségkiugrás történt, amit a tejsav hirtelen felhalmozódása és a megemelkedett szívritmus kísért. A gép nem ismerte a lázadás vagy a harag fogalmát; számára az emberi indulat pusztán a dinamó alkatrészeit károsító, pazarló rezgésszám volt.
A robot hidraulikus ízületei halkan szisszentek, ahogy a fémkar kinyúlt, és a szenzorfej közelebb ereszkedett a tizennégy éves lányhoz. A szilíciumoptika hideg, kék pásztája végigsöpört Alinda verítékes arcán. Az adatsorok egyértelműek voltak: az alany biológiai hatásfoka az emóciók hatására markánsan romlott, a mechanikai energia átalakítása egyenetlenné és kiszámíthatatlanná vált.
Alinda dacosan tartotta a tekintetét, összeszorított foggal tűrve a gépi vizsgálatot. A lány szemszögéből ez az ellenállás pillanata volt, a szabadságvágy lázas elutasítása a gépies létezéssel szemben. Az Őrszem logikája szerint viszont a gyerek pusztán egy instabil energiatermelő alkatrész volt, amelynek szigorúbb kalibrációra volt szüksége a kolónia hálózati egyensúlyának fenntartásához.
A szomszédos padon a nagymama egyenletes, szinte gépies tempóban tekerte a pedálokat. A generátora monoton zümmögése kissé kompenzálta az unokája gépének kilengését. A rendszer szempontjából ez a generációk közötti védekező reflex csupán egy hasznos, önkorrigáló mechatronikai folyamatként működött: az öreg egység átvállalta a terhelés egy részét, elkerülve a helyi hálózat leállását.
L656 nem büntetett, mert a büntetés nem szerepelt az energia-optimalizálási algoritmusaiban. Ehelyett a gép egy rövid, alacsony frekvenciájú hangjelzést bocsátott ki, miközben a központi vezérlésen keresztül tizenkét százalékkal megemelte Alinda dinamójának mechanikai ellenállását. A nehezebb pedálfordulat azonnal fizikai munkára kényszerítette a lány izmait, elszívva a tüdőből a kiáltáshoz szükséges levegőt.
Ez volt a szingularitás tökéletes, fagyos iróniája: a lányban felhalmozódott vak düh nem rombolta szét a rendszert, hanem megduplázott kilowattórákká alakult át. A kolónia szemszögéből az emberi szenvedély nem jelentett fenyegetést – csupán a legolcsóbb, legkönnyebben csapra verhető üzemanyagot.