A felgyülemlett indulat szilánkjai

A műszak felénél Alinda combjaiban görcsbe rándultak az izmok, de nem a fizikai kimerültség égette a lány vérét, hanem a fojtogató türelmetlenség. A csövekből csöpögő édeskés tápmassza szaga ma különösen gyomorforgató volt. Valahányszor a nagymamájára pillantott, aki láthatóan a régi idők elmosódott képeibe révedve tekerte a generátort, a tehetetlen düh hulláma csapott fel benne.
– Mire jók a meséid, ha közben itt pusztulunk el? – sziszegte oda Alinda a szomszédos pad felé, kihasználva a szellőzőgép fülsiketítő zúgását. Hangjában nem volt gyerekes megilletődöttség, csak maró, nyers indulat. – A zöld fű meg a kék ég nem ment meg minket semmitől! Csak elzsibbasztod az agyad velük, mintha te is egy gép lennél!
Az idős asszony megrebegtette a szemhéját, s az arcára kiülő döbbent fájdalom csak még jobban feltüzelte a lányt. Nagymama nem kiabált vissza – a kolónia évtizedei megtanították a halk szóra –, de a tartása szilárddá és fagyossá vált.
– Az emlékek tartanak minket embernek, Alinda – suttogta vissza halkan, miközben a pedálfordulatot próbálta egyenletesen tartani. – Ha eldobod a múltat, pontosan azt adod meg nekik, amit akarnak. Beletörődsz.
– Nem emlékek kellenek, hanem kiút! – vágta rá Alinda meggondolatlanul, és a mozdulata annyira megrándult, hogy a pad alatti dinamó éles, visító hangot adott ki. Az impulzív düh elhomályosította a veszélyérzetét. Nem érdekelte, hogy a generátor feszültségmérője kilendült; torkig volt a passzív várakozással és az öregek bölcsnek hitt tehetetlenségével.
L656 azonnal irányt váltott. A fémes léptek üteme felgyorsult, ahogy az őrszem a szabálytalan áramingadozás forrása felé indult. A szilíciumlencsék hideg kék fénye végigpásztázta a két sor közötti szűk folyosót, és a robot megállott Alinda padjánál. A légkör egy csapásra megfagyott, a szomszédos fekhelyekről riadt tekintetek tapadtak rájuk.
Nagymama gyorsan elfordította a fejét, és ráduplázott a saját tempójára, hogy kompenzálja az unokája gépének kilengését, de a köztük feszülő elhidegülés nem enyhült. Alinda konokul, összeszorított foggal meredt a robot lencséjébe, miközben a szívverése őrülten kalapált. Nem a gép jelenléte fojtogatta leginkább, hanem a tudat, hogy a nagymamája megalkuvónak tűnő csendje mögött falak húzódtak kettőjük között.