A feszültség küszöbén

Az Őrszem vörös vizorja baljóslatúan felizzott a kihívó szavakra, ám mielőtt az elektro-sokkoló bot emelkedni kezdett volna, a mennyezeti kábelcsatornákból éles, sziszegő hang tört elő. A szektor központi transzformátora nehézkesen végigzúgta a folyosót, áramkörei végletesen túlterhelődtek. A vakító, háromezer lumines fénysugár hirtelen pislákolni kezdett, majd egy vérvörös, gyenge vésztartalék-fényre szűkült vissza.
– Hálózati ingadozás a C-szektor tizennégyes csomópontjánál – vészjósolta az Őrszem szintetikus hangja, de a szintaktikai modul már akadozott. A gép fémnyaka rángva fordult el a 14-es fülke felől a főelosztó doboza irányába. – Vészhelyzeti energiaminimálás lépett életbe. Minden biológiai egység maradjon az alvócellájában!
A levegő keringetése azonnal leállt, a gőzcsövek halk pattogása mély csendnek adta át a helyét. A hálószektor fojtogató, elhasznált meleggel telt meg. Alinda megmarkolta a hideg fémrácsot; a sötétben most először nem a félelem uralkodott, hanem a hálózat összeomlásának fenyegető, mégis felszabadító közelsége.
– Kálmán fülkéjéből megint leállt a feszültség-visszatáplálás – suttogta a Nagymama, megérintve a lány vállát. – A rendszer a tartalékokat sem tudja megtartani. Ha a generátorok leállnak, a zárak nyitva maradnak.
A 14-es fülke rácsán túl az új lakó halk, száraz nevetése hallatszott. A sötétben fém koppant a fémhez, mintha valami tiltott eszközzel próbálná feszegetni a dobozt, miközben az Őrszem nehézkes léptekkel a folyosó végi ellenőrzőpont felé fordult, hogy manuálisan indítsa újra a biztosítékokat.