A Fény Öröksége

Alinda egész lényét Janosnak szentelte. Az érintésével azt a „lázadás-szikrát” akarta átadni, ami benne égett, azt a forró, mégis törékeny hitet, hogy a kolónia falain túl is létezik az élet. Keze alatt Janos mellkasa halványan, alig érezhetően rezdült, mintha egy távoli visszhangja lenne annak az energiának, amit Alinda belé táplált. A hideg, ami Janos testét mardosta, lassan, szinte észrevehetetlenül enyhült, átadva helyét egy halvány, belső melegségnek. Nem volt elég, hogy életet adjon, de jelezte, a „kapcsolat” még nem szakadt meg végleg.
Ekkor Alinda szemét becsukva egy villanás suhant át elméjén. Nem egy emlék volt, hanem egy érzés, egy látomás a nagymama történeteiből: a Napfény, ahogy leönti a tájat, nem egy falak közé szorított, mesterséges fényként, hanem szabadon, mindenki számára elérhetően. Az emberek, a „napfény örökösei”, ahogy nagymama hívta őket, akik szabadon lélegeztek a nyitott ég alatt. Egy pillanatra érezte a bőrén a nap sugarait, a régi világ élő erejét, ami nem szorult „test-energia” gyűjtőjébe. Ez volt az, amit visszaköveteltek volna. Ez volt Janos utolsó esélye, egy morzsa abból a szabadságból, amit a „kolónia-2050-ota” elvett.
Egy halk sóhaj szakadt fel Janos ajkairól, olyan gyenge, hogy szinte csak Alinda érzékelte. A fiú ujjai megmozdultak Alinda tenyerében, egy apró, remegő mozdulat. A „halal” még mindig ott lebegett felettük, de most mintha egy leheletnyivel távolabb került volna. Alinda ereje fogyott, de a „lázadás-szikrája” nem. Tartania kellett, tartania kellett ezt az életet, ami még küzdött a pusztulás ellen.
Kint az ól bejáratánál az „új lakó” árnyéka elmozdult. A férfi egy pillanatra megtörte közömbös tekintetét, és szeme Alinda kezére, majd Janos arcára siklott. Vajon mit látott? Egy elbukott energiaforrást, vagy az emberi mivolt utolsó, kétségbeesett fellángolását? A „ház feszült” csendje szinte tapintható volt, minden rezdülésüket figyelték a falak. Az „Őrszem-ítélet” gondolata egy pillanatra belesajdult Alinda elméjébe, de nem tántorította el. Janosért, a „szabad-emlék” utolsó őrzőjéért mindent megtenne. A napfény örökségét, ami sosem volt az övék, most visszakövetelte, ha csak egy lélegzet erejéig is.