A fény jussa — új hang

Alinda az inge belső zsebébe csúsztatta a sima rézlemez-darabot. A sziréna tompa búgása végigrezgett a fülke fémfalain, de a lány még tétovázott az ajtó előtt.
– Ha elkapnak L656-nál... – suttogta szaggatottan. – Kovács Őrszem gyanakszik.
– Nem fognak el – felelte a Nagymama halkan, s a lány reszkető vállára tette a kezét. – L656 odalent a legmélyebb magban teljesít szolgálatot. Tudnia kell, hogy a fény nem a rendszeré. Bár elzárják előlünk a felszínt, mégis mi vagyunk a napfény igazi örökösei. A régi világ melege a mi vérünkben él, nem az ő hideg kábeleikben.
Alinda közelebb lépett az idős asszonyhoz, sötét szemében félelem és egy elfojtott, tiltott érzés viaskodott.
– Mama... én nem csak a rézdarab miatt akarok lemenni – vallotta be halk, elcsukló hangon. – Ha L656 rászegezi a tekintetét a műszerfalra... felejtem a hideget. Tudom, mi a szabály. A Kolónián és a Generátornál a szerelem tiltott. Ha megtudják, elválasztanak minket.
– A szív nem erőmű, amit csak úgy lekapcsolhatnak – suttogta a Nagymama, s a fülke ajtajához terelte a lányt. – Az Őrszemek azért büntetik a szerelmet, mert attól az ember szabad lesz. Indulj, mielőtt lezárják a szektor folyosóreteszeit!
Alinda mély levegőt vett, óvatosan elhúzta a nehéz tolóajtót, s kilépett a füstös átjáróba.