A fény joga — másik szál

A szűk kábelaknában sötétség honolt, csak a vezetékek halk, fenyegető zümmögése remegett át a hideg fémlemezeken. Alinda tenyere csupasz volt a porzó koromtól, ahogy lassan araszolt fölfelé a szűk járatban. Odalentről még visszahangzott a nehéz csizmák csikorgása, de az őrök már elhagyták a zsilip környékét.
Egy elágazásnál a lemezek résein át halvány fény szűrődött ki. Alinda elfojtotta a lélegzetét. A nyitott szellőzőrács túloldalán Őrszem-3 állt a falnak támaszkodva, reszkető kézzel babrálva a sisakja adóvevőjét.
– A hálózati ingadozás elérte a fűtőmagot – suttogta a férfi szaggatottan, hangjában leplezetlen rettegéssel. – A szervizcsapat tagjai áttörték a védelmet. Azt hiszik, ők a napfény örökösei... hogy joguk van a fényhez és a felső szektor energiájához, amit a 2030-as évektől elzártak tőlük!
Alinda a hűvös csőhöz lapult. Nagymamája halkan elbeszélt történetei jutottak eszébe a régi világról, ahol a fény nem kvóta volt, hanem szabad ajándék, s ahol a szívverés ritmusa szabta meg két ember összetartozását. A lány megérintette a mellette futó, forró vezetéket, amelyben az L-szektor éltető melege lüktetett.
– Ha elérnek Jánoshoz, végünk – sziszegte Őrszem-3 a mikrofonszivacsba.
Alinda torka kiszáradt, de nem hátrált. Összeszorított foggal, csendben mászott tovább felfelé, egyenesen a tiltott zóna felé.