A szakadás pillanata

A szervizfolyosó végét elzáró nehéz acélzsilip fölött a vészvilágítás szaggatottan vöröslött. A túlterhelt hálózat zárlata végül kioldotta a biztonsági reteszeket: a C-szektort és az L-lakó szektort elválasztó vastag ajtó sziszegve résnyire felpattant.
Alinda torka kiszáradt, mikor a nyíláson át megcsapta az L-szektor hűvösebb, idegen levegője. János ott volt odaát, abban a szigorúan zárt zónában, ahová a C-szektor pedálosai normális körülmények között sosem tehették be a lábukat. A lány a zsilip pereméhez nyúlt, de a szervizjárat hátuljából fémes léptek gyorsuló üteme csattant fel.
Két őrszem közeledett vakító kézilámpákkal, a rendszerleállás miatti vészhelyzeti protokollt követve. A lámpák sugara már a falon szikrázó kábeleket súrolta. Ha meglátják a zsilipnél, a bio-kvóta elleni szabotázs vádjával azonnal az ítéletblokkba hurcolják.
A nyitott zsilip melletti burkolatból egy leszakadt lemez nyomán szűk kábeljárat tátongott. A sötét résből égett műanyag- és ózonszag szivárgott, de a falban futó rézvezetékek között vezetett az egyetlen út, amit a páncélos őrök nem tudtak követni.
Alinda nem habozott tovább. Préselve magát a hideg fémlemezek közé, behúzódott a szűk résbe, felvállalva, hogy ezzel a lépéssel végleg kiszakad a kolónia törvényei és a szabályozott napirend alól. A sötét járat mélyén az L-szektor távoli zúgása várta.