A fény joga

L656 elgyötört arccal előrehajolt a vezetékek mögül, és megérintette a mellkasán lévő kopott, elmosódott gravírozású azonosítót. Nem csupán egy sorszám volt az: a felső szektor kiszelektált munkásainak titkos jelzése.
– A nagyszüleid nem hazudtak, Alinda – mondta rekedten a menekült, miközben a fal résein átszűrődő halvány szervizfény megcsillant a szemében. – Nem mindegyik járatot zárták le teljesen. Az L-szektor legalsó szintjén még élnek azok, akik a napfény örököseinek hívják magukat. Ők őrzik a régi napelem-táblák fennmaradt terveit és a fényhez való emberi jog emlékezetét.
János megdörzsölte sajgó halántékát. A hőszenzor kiiktatása után a saját testhőmérséklete drasztikusan leesett, de a férfi tekintetében nem a kimerültség, hanem elszántság égett.
– Az Őrszemek pontosan tudják, mi rejtőzik a fenti elfalazott dómokban – szólt közbe Gábor bácsi, miközben tekintetét a szűk alagút bejáratán tartotta. – Ezért mérik még a szívverésünk energiaszükségletét is. Ha a központi táblán regisztrálják a hőszenzor kiesését, perceken belül átfésülik a szervizjáratot.
Alinda végignézett a kimerült férfin, majd Jánosra pillantott. A nagymamája meséi eddig csak halvány ábrándnak tűntek a szürke falak között, de most karnyújtásnyira került tőlük a valóság.
– Ha örökösök vagyunk, akkor a fény a miénk is, nem csak az Őrszemeké – suttogta a lány, és megfogta János átforrósodott kezét. – Nem hagyhatjuk, hogy elnyeljen minket a sötétség.