A fém súlya

Kovács elborult aggyal, tehetetlen dühében a falba süllyesztett főelzáróra csapott a csavarkulccsal. A túlterhelt fém sikoltva vetemedett meg, s a hirtelen felszökő hidraulikus nyomás egyetlen másodperc alatt robbantotta szét a felső tartókonzolt. A mennyezet alatti nehéz, gőzölgő vascső fülsiketítő reccsenéssel szakadt le.
Gábor bácsinak esélye sem volt félreugrani. A zuhanó öntvény telibe találta az amúgy is gyenge öregembert, és a hideg betonhoz szegezte. A levegő egyetlen vérpettyes hörrenéssel szorult ki a tüdejéből, s mire a kiömlő forró pára elült, a tekintete már a semmibe meredt. A halál beállta oly hirtelen és elkerülhetetlen volt, mint egy megszakadt áramkör.
Kovács elfehéredett arccal hátrált lépteit kapkodva. – Baleset volt! Megszegtétek a szabályokat! – hörgött gépiesen, majd a felelősségtől rettegve elrohant a sötét folyosón, mielőtt a szektor szirénái megszólaltak volna.
Alinda remegő térddel rogyott a holttest mellé, de mielőtt megérinthette volna a hideg vasat, a Nagymama durván elrántotta a kezét. Az idős asszony arcán nem a gyász, hanem a maró, vakító düh uralkodott.
– Ezt tetted! – sziszegte Alindának, hangjában gyilkos vád rebegett. – Ha nem nyúlsz a csőhöz, ha nem játszod a hőst a tiltott szelepekkel, Gábor még élne! A te felelőtlen akaratoskodásod ölte meg őt!
Alinda elképedve tántorodott hátra a Tizennégyes fülke ajtajáig. A vád élesebben vágott, mint a kiáramló gőz. A folyosó homályában lapuló János rémülten nézte, ahogy a távolban felvillannak az Őrszemek vörös vizsgálófényei: a kolónia számára Gábor bácsi már csak egy lenullázott fogyasztási tétel volt.