A falból fakadó élet

János lépései visszhangoztak a mély sötétben, de ezúttal a csend súlyosabb volt, mint bármilyen zaj. Előtte a végtelennek tűnő járat nyílt meg, a levegő nehéz volt, állott, de furcsa remény szagát is hordozta. Alinda és Kovács szorosan mögötte haladtak, lépteik óvatosak, tekintetük a sötétbe fúródott, ahol korábban az Őrszemek parázsló jele vibrált. Most csak üresség volt.
János bal kezében még érezte a vágás utórezgését, de a fájdalom halványodott. Nem volt egyedül. Tudta, hogy Alinda rá támaszkodik, hogy az ő szemeiben látja a jövő bizonytalan ígéretét. Az arcát bevillantó kép, ahogy a Nagyi mesélt a Napról, a szabad ég alatti életről, most még élesebbé vált. Nem engedheti, hogy Alinda is csak a kolónia rabságában élje le az életét. Ez a csend esélyt adott, egy apró repedést a rendszeren.
Hirtelen egy keskenyebb folyosó nyílt meg előttük, melynek falát furcsa, szabálytalan repedések hálózták be. A levegő hidegebbé vált, és valami szaga is volt. Nem a megszokott fém- és olajszag, hanem valami édeskésebb, földesebb illat. János megállt. Szívében a félelem mellett egy erős, védelmező ösztön ébredt. Alindáért, a Nagyi meséiért, a szabad életért kockáztatott. A kolónia napirendje most értelmét vesztette, a gépezet megállt.
– Látjátok ezt? – suttogta Kovács, és ujjával az egyik repedés felé mutatott.
A falból, a repedések mentén, vékony, zöldes szálak nyúltak ki. Nem fém volt, nem vezeték. Élő, növényi anyag. Apró, halovány fények pislákoltak rajtuk, mintha a járat magába szívta volna a parázsló jel energiáját, és valami újat, valami organikusat szült volna belőle. Alinda lélegzete is elakadt. A fojtogató félelem pillanatra háttérbe szorult a tiszta csodálat előtt.
János odalépett. Ujjbegyével megérintette a hideg, nedves felületet. Az élet, amit a kolónia rég megtagadott tőlük, itt, a mélyben, a csendben, a kábel elvágása után kezdett újra éledezni. A zöld fények halványan táncoltak, mintha válaszolnának az érintésére. Vajon ez az, ahogy az ember újra lesz? A Nagyi meséi talán nem csak mesék voltak. Talán a fény, amit kerestek, nem egy robot szemében, hanem itt, a fal repedéseiből fakad.