2222 · Tekercs-Ildikó
A falba vésett parázs
A lépcsősor alján a fém végleg átadta helyét a nyers sziklának. L656 nehéz lábai alatt megreccsent a sárga, száraz agyag. János a lámpafénnyel végigpásztázta a szűk alagút falait: itt-ott vastag, elszáradt gyökerek lógtak le a mennyezetről, fojtogatóan valóságos bizonyítékaként annak, hogy a külvilág sokkal közelebb van, mint azt a kolónia vezetői valaha elismerték. Alinda ujjai végigfutottak a nedves kőzeten, míg egy durva, kézzel vésett jelre nem bukkant. Egy egyszerű, stilizált napkorong volt az, alatta pedig három ferde vonal.
– Ez nem a gépek munkája – suttogta a lány, és dühös elszántság vibrált a hangjában. – Valakik már jártak itt lent. Menekültek, mint mi, és jelet hagytak. Nem vagyunk az elsők, akik nem akarnak megfulladni a szintetikus levegőben.
János közelebb lépett, és a lámpa fényét a fal tövébe irányította. Ott, egy rozsdásodó elosztódobozból vastag, árnyékolatlan rézkábel futott ki, amely közvetlenül a felsőbb szintek felé vezetett. A kábel burkolatába valaki egy egyszerű, de hatásos rövidzárat iktatott be – egy manuális kapcsolót, amellyel el lehetett vágni az Őrszemek helyi energiaellátását. Ez nem véletlen hiba volt, hanem szabotázs. A lázadás kézzelfogható, elfeledett szikrája, amely csak arra várt, hogy valaki újra élesítse.
– Ha ezt átkötjük – mutatott János a rézszálakra, miközben keze a zsebében lapuló fogó után nyúlt –, a fenti szektor dinamótermében azonnal leállnak a monitorok. Kovács fentről már régóta emlegette, hogy a hálózat túlterhelt, de ha most megadjuk a kezdőlökést, a zűrzavarban az egész lakóblokk felébredhet a fásultságból.
L656 tompa, fémes zümmögéssel emelte fel sérült karját, mintha pajzsként akarná óvni őket a fenti világtól. Alinda nem habozott. Megragadta a hideg fémet, és bólintott. A döntés megszületett: a némaság ideje lejárt.
– Ez nem a gépek munkája – suttogta a lány, és dühös elszántság vibrált a hangjában. – Valakik már jártak itt lent. Menekültek, mint mi, és jelet hagytak. Nem vagyunk az elsők, akik nem akarnak megfulladni a szintetikus levegőben.
János közelebb lépett, és a lámpa fényét a fal tövébe irányította. Ott, egy rozsdásodó elosztódobozból vastag, árnyékolatlan rézkábel futott ki, amely közvetlenül a felsőbb szintek felé vezetett. A kábel burkolatába valaki egy egyszerű, de hatásos rövidzárat iktatott be – egy manuális kapcsolót, amellyel el lehetett vágni az Őrszemek helyi energiaellátását. Ez nem véletlen hiba volt, hanem szabotázs. A lázadás kézzelfogható, elfeledett szikrája, amely csak arra várt, hogy valaki újra élesítse.
– Ha ezt átkötjük – mutatott János a rézszálakra, miközben keze a zsebében lapuló fogó után nyúlt –, a fenti szektor dinamótermében azonnal leállnak a monitorok. Kovács fentről már régóta emlegette, hogy a hálózat túlterhelt, de ha most megadjuk a kezdőlökést, a zűrzavarban az egész lakóblokk felébredhet a fásultságból.
L656 tompa, fémes zümmögéssel emelte fel sérült karját, mintha pajzsként akarná óvni őket a fenti világtól. Alinda nem habozott. Megragadta a hideg fémet, és bólintott. A döntés megszületett: a némaság ideje lejárt.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.