2222 · Nap-Imre
A föld alatti lélegzet
L656 hidraulikája még egyszer felsírt, majd a gép nehézkesen a falnak dőlt, fémkarjából olajos pára szivárgott. János megtörölte kormos homlokát, és elszántan lépett a kamra túlsó végében sötétlő, függőleges akna pereméhez. Lent, a végtelen mélységben nem a megszokott gépzaj morgott, hanem valami egészen más: egy halk, ritmikus lüktetés, mintha egy hatalmas tüdő lélegezne a fém és beton fogságában.
– Ez nem a kolónia hálózata – suttogta János, miközben lefelé világított a kézi lámpával. A fénysugár megcsillant a rozsdás vaslépcsőkön, amelyek spirálvonalban kanyarodtak a mélybe. – Ide már nem ér el az Őrszemek jele. Teljesen vakok ezen a szinten.
Alinda odalépett mellé, dühét lassan felváltotta az elszánt kíváncsiság. Megérintette a falat, amely itt már nem hideg vasból, hanem durva, de száraz kőzetből állt. A mélyből felszálló levegőben nem a szintetikus massza és a túlmelegedett kábelek szaga terjengett, hanem a föld nedves, tiszta illata. Olyan illat, amiről a nagymamája mesélt a régi, szabad világ történeteiben.
– Ott lent van valami – mondta Alinda, és hangjában most először nem a keserűség, hanem a makacs remény rezgett. – Nemcsak túlélni akarok, János. Meg akarom tudni, milyen embernek lenni a gépeken túl. Menjünk le.
L656 halk kattanással jelezte az egyetértését, és elsőként lépett a bizonytalan lépcsőfokra, súlyos lépteivel jelezve az utat a sötétségben, amely most először nem fenyegetést, hanem a szabadság ígéretét hordozta.
– Ez nem a kolónia hálózata – suttogta János, miközben lefelé világított a kézi lámpával. A fénysugár megcsillant a rozsdás vaslépcsőkön, amelyek spirálvonalban kanyarodtak a mélybe. – Ide már nem ér el az Őrszemek jele. Teljesen vakok ezen a szinten.
Alinda odalépett mellé, dühét lassan felváltotta az elszánt kíváncsiság. Megérintette a falat, amely itt már nem hideg vasból, hanem durva, de száraz kőzetből állt. A mélyből felszálló levegőben nem a szintetikus massza és a túlmelegedett kábelek szaga terjengett, hanem a föld nedves, tiszta illata. Olyan illat, amiről a nagymamája mesélt a régi, szabad világ történeteiben.
– Ott lent van valami – mondta Alinda, és hangjában most először nem a keserűség, hanem a makacs remény rezgett. – Nemcsak túlélni akarok, János. Meg akarom tudni, milyen embernek lenni a gépeken túl. Menjünk le.
L656 halk kattanással jelezte az egyetértését, és elsőként lépett a bizonytalan lépcsőfokra, súlyos lépteivel jelezve az utat a sötétségben, amely most először nem fenyegetést, hanem a szabadság ígéretét hordozta.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.