2222 · Pedál-János
A falba vésett jel
János-G534 elrakta a szintetikus csomagolás maradékát, majd nehézkesen felállt. Óvatosan lépkedett előre a nyirkos fal mentén, amíg el nem érte az alagút elágazásában álló kiszolgálóegységet. Tenyerét rásimította a vastag csővezetékre, ahol a rozsda alatt egy mély, kézzel karcolt jelzés lapult.
– Itt volt az egyetlen vakfolt, ahová a régi optikai kamerák sem láttak be – mondta halkan János, miközben ujjai felidézték a fémbe vájt egyenetlen vonalakat. – A nagymamád szigorú volt, Alinda. A kolónia törvényei szerint másik szektorba osztották be, és sosem merte nyíltan megszegni a napirendet. A párosítási parancsnak sem mondhatott ellent, mégis… minden héten idecsúsztatott egy üzenetet.
Alinda közelebb lépett, és megérintette a hideg karcolást. Az Új Lakó a háttérben maradt, éber tekintettel figyelte a csővezeték sötétjét, ahol a hőszenzorok zümmögése végleg elhalt.
– Mindig azt mondta, hogy maga csak egy névtelen műszakos a dinamóteremből – suttogta a lány.
– Névtelen voltam, mint mindannyian, de ő tudta a teljes kódomat – hajtotta le a fejét az öreg. – Amikor az L-szektorban leállt a szellőzés, két műszakot tekertem végig a szomszédos pedáloknál, csak hogy az ő szintjük tiszta levegőt kapjon. Sosem köszönte meg szóban, a kolóniában a kötődés veszélyes volt. De a bekarcolott jelzés mindig itt várta a műszak végén.
János megragadta a járat végén álló nehéz kézikereket, és megfeszített izmokkal tekerte el. A zsilip nyögve engedett, kitárva az utat a még mélyebb, elfeledett csatornák felé.
– Itt volt az egyetlen vakfolt, ahová a régi optikai kamerák sem láttak be – mondta halkan János, miközben ujjai felidézték a fémbe vájt egyenetlen vonalakat. – A nagymamád szigorú volt, Alinda. A kolónia törvényei szerint másik szektorba osztották be, és sosem merte nyíltan megszegni a napirendet. A párosítási parancsnak sem mondhatott ellent, mégis… minden héten idecsúsztatott egy üzenetet.
Alinda közelebb lépett, és megérintette a hideg karcolást. Az Új Lakó a háttérben maradt, éber tekintettel figyelte a csővezeték sötétjét, ahol a hőszenzorok zümmögése végleg elhalt.
– Mindig azt mondta, hogy maga csak egy névtelen műszakos a dinamóteremből – suttogta a lány.
– Névtelen voltam, mint mindannyian, de ő tudta a teljes kódomat – hajtotta le a fejét az öreg. – Amikor az L-szektorban leállt a szellőzés, két műszakot tekertem végig a szomszédos pedáloknál, csak hogy az ő szintjük tiszta levegőt kapjon. Sosem köszönte meg szóban, a kolóniában a kötődés veszélyes volt. De a bekarcolott jelzés mindig itt várta a műszak végén.
János megragadta a járat végén álló nehéz kézikereket, és megfeszített izmokkal tekerte el. A zsilip nyögve engedett, kitárva az utat a még mélyebb, elfeledett csatornák felé.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.