2222 · János Szikra
A névtelenek jegyzéke
A zsilip mögötti sötétségből dohos, hűvös levegő csapott ki, amelyből teljesen hiányzott a gépolaj és a mesterséges oxigén megszokott, fanyar szaga. János-G534 lépett át elsőként a magas fémküszöbön, felkattintva a szerszámosövén lévő, halványan pislákoló kézilámpát. A keskeny fénysugár egy elhagyatott karbantartó fülkét világított meg, ahol a falakról hiányoztak a kolónia kötelező energiamérői és a visszaszámláló kijelzők.
Alinda habozva állt meg a nyílásban. A lába hozzászokott a pedálok állandó vibrációjához, s a talpát most megriasztotta a mozdulatlan, puszta beton. A csönd szinte fizikai súllyal nehezedett rájuk.
– Itt nincs hálózati visszacsatolás? – kérdezte a lány halkan, miközben tekintete a csupasz falakat pásztázta.
– Nincs – felelte János, miközben az Új Lakó is belépett, és óvatosan kattanásig húzta a zsilip nehéz ajtaját. – A kolónia törvényei szerint az az ember, aki hőt és áramot termel. Aki leáll, az csak fogyasztó, felesleges teher a rendszeren. De itt lent nem a megtermelt wattok határozzák meg a létezést.
János az egyik rozsdás vasasztalhoz nyúlt, és megemelt egy átázott kartondobozt. A mélyéből egy elnyűtt, kopott bőrkötésű füzet került elő. Nem kódszámok álltak a megsárgult lapokon, hanem kézzel írt nevek és dátumok.
– A nagymamád gyűjtötte ezeket – nézett Alindára az öreg munkás. – Azt mondta, nem a gépbe hajtott izom teszi az embert, hanem a választásai és az emlékei. Ha csak a napirendet követjük, nem vagyunk többek a gőzvezetékek szelepeinél.
Alinda habozva állt meg a nyílásban. A lába hozzászokott a pedálok állandó vibrációjához, s a talpát most megriasztotta a mozdulatlan, puszta beton. A csönd szinte fizikai súllyal nehezedett rájuk.
– Itt nincs hálózati visszacsatolás? – kérdezte a lány halkan, miközben tekintete a csupasz falakat pásztázta.
– Nincs – felelte János, miközben az Új Lakó is belépett, és óvatosan kattanásig húzta a zsilip nehéz ajtaját. – A kolónia törvényei szerint az az ember, aki hőt és áramot termel. Aki leáll, az csak fogyasztó, felesleges teher a rendszeren. De itt lent nem a megtermelt wattok határozzák meg a létezést.
János az egyik rozsdás vasasztalhoz nyúlt, és megemelt egy átázott kartondobozt. A mélyéből egy elnyűtt, kopott bőrkötésű füzet került elő. Nem kódszámok álltak a megsárgult lapokon, hanem kézzel írt nevek és dátumok.
– A nagymamád gyűjtötte ezeket – nézett Alindára az öreg munkás. – Azt mondta, nem a gépbe hajtott izom teszi az embert, hanem a választásai és az emlékei. Ha csak a napirendet követjük, nem vagyunk többek a gőzvezetékek szelepeinél.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.