A fal mögötti fény

L656 intésére Alinda nem hátrált meg, hanem a keskeny szellőzőjárathoz lapulva kúsztatott közelebb a rácsozathoz. A Sentinellek vörös pásztái épp átlendültek a lenti csőhálózaton, így a lány kihasználta a vakfoltot, és betekintést nyert az L szektor első dinamó-csarnokába.
A fojtogató hőségben szürke overallos alakok taposták a pedálokat a kolónia szigorú napirendjének ütemére. Alinda szeme gyorsan átfutott az elcsigázott arcokon, míg meg nem pillantotta őt: János-g534-et. A férfi láthatóan rettegett; kezei görcsösen szorították a vasfogantyút, s minden egyes tekintete az Őrszemekre tévedt, valahányszor a mechanikus léptek közeledtek.
János mozdulataiban azonban nem csupán a merev félelem dolgozott. Szürke zsebéből egy pillanatra kilógott egy durván összehajtott papírdarab – egy elrejtett jel C szektorból. János mindig is csendes hűséggel szimpatizált Alinda nagymamájával; a kolónia törvényei és a szigorú normák miatt a nagymama kénytelen volt elutasítani a férfi közeledését, ám a lány pontosan tudta, hogy a nagyi titokban maga is kedvelte az idős urat, s megőrizte a néma figyelmességeket.
Most, ahogy Alinda fentről figyelte a meggyötört Jánost, látta, hogy a férfi a szigorított zónában sem engedte el teljesen ezt a tiltott köteléket. L656 óvatosan megérintette Alinda vállát, jelezve, hogy a Sentinellek szenzorai lassan felfelé fordulnak. A lány tudta: választania kell a csendes visszavonulás és a veszedelmes kapcsolatfelvétel között.