A tiltott jelzés

L656 fojtott figyelmeztetésére reagálva Alinda nem hátrált vissza üres kézzel. A kabátja belső hajtókájából kimentett egy apró, megkopott rézkapcsot – azt az egyetlen tárgyat, amit még a nagymamája hagyott rá –, s a rács résén át óvatosan leejtette. A tárgy halk, fémes koppanással ért földet a gépágy peremén, épp János-g534 lábánál.
A férfi teste egy pillanatra megmerevedett a folyamatos pedálozás közben. Amikor a Sentinel vörös szkennerpásztája elfordult, János lehajolt, mintha csak a saruját igazítaná meg. Kérges ujjai közé zárta a rézkapcsot, s arcán a felismerés éles feszültsége futott át. Pontosan tudta, kié volt az a tárgy: a nagymamáé, aki évtizedeken át követte a kolónia kíméletlen törvényeit, s elutasított minden közeledést, miközben tekintetében ott bujkált a néma megértés.
János nem habozott. Szürke overallja zsebéből a szellőző alsó pereméhez csúsztatta az összehajtott papírt, majd visszalépett a megterhelő mozdulatsorhoz. L656 megragadta Alinda vállát, és visszahúzta a lányt a járat mélyébe, mielőtt a mechanikus Őrszem szenzorai visszatértek volna a rácshoz. A sötét csőben lapulva Alinda szvege hevesen verve küzdött a hőséggel: a kapcsolat megtörtént, a fojtogató napirend szorításában megszületett az első csendes válasz.