A düh szikrái

A feszültség már a műszak kezdete előtt szinte tapintható volt a szűk cellában. A nagymama hangja, amely máskor megnyugtató menedéket jelentett, most úgy karcolta Alinda idegeit, mint az elhasználódott fém a rozsdás síneken. Az öregasszony megint a harmincas évekről beszélt – a nyári eső utáni nedves aszfalt illatáról, a fákról, amelyekről szabadon lehetett gyümölcsöt szakítani. De Alindát nem érdekelte a mese. Mit értek a régi, szabad világ emlékei, ha nem lehetett megenni őket, és nem tudták lehűteni ezt a fullasztó, izzó katlant?
– Elég! – Alinda torkát marta a düh, ahogy felpattant a fekhelyről, hirtelen mozdulatával majdnem leverve a falból lógó, ragacsos édes masszát adagoló csövet. – Mit érnek a meséid, nagymama? Csak ülsz a sötétben, dédelgeted a múltadat, miközben mi itt rohadunk meg! Nem akarok többé emlékezni! Élni akarok!
A nagymama arca elfehéredett a váratlan haragtól, az aranytekergőt szorosan a mellkasához szorította. Szemében a mély fájdalom és a makacs remény viaskodott, de Alinda nem várt a válaszra. Sarkon fordult, és dühösen kirontott a pihenőcellából, egyenesen a perzselő folyosóra.
A Generátor egységben elviselhetetlen volt a hőség. A falakból áradt a fém és a túlhevült gépzsír bűze, a levegő szinte vibrált a pedálok könyörtelen hajtásától. Alinda elfoglalta a helyét, de a lábai remegtek a felgyülemlett méregtől. Az Őrszemek hideg, vörösen izzó lencséi könyörtelenül pásztázták a sorokat, nem embereket látva bennük, csupán merülő akkumulátorokat, amiket cserélni vagy selejtezni kell.
Ekkor pillantotta meg L656-ot a szomszédos sor végén. A fiú arca sötétbe burkolózott a vészfények miatt, de tekintetük találkozott. Alindában ekkor valami végleg elpattant. A nagymamájával való éles szakítás és a tehetetlenség dühe egyetlen vakmerő, meggondolatlan elhatározássá állt össze a fejében.
Ahelyett, hogy felvette volna a kötelező, monoton ritmust, Alinda egy hirtelen mozdulattal teljes erejéből oldalra rúgta a dinamó feszítőkarját. Éles, fémes sikoltás hasított végig a termen, ahogy a generátor tengelye megszorult, és vakító szikrák zápora világította meg a homályt. Az Őrszemek vörös fényei azonnal és fenyegetően fordultak a lázadó lány felé, de Alinda nem futott el; dacosan, egyenesen L656-ra nézett, várva a robbanást.