2222 · Szél-Kata
A düh méltósága
G302 nem hagyott időt az ocsúdásra. Nehéz, fémbetétes bakancsa csikordult a törmeléken, ahogy Alinda elé lépett, és kitépte a lány kezéből a sárgaréz darabot.
– Ez itt semmit sem ér – sziszegte a férfi, hangjában a generátorok száraz zúgása visszhangzott. – A múlt nem ad enni. Ha nem mozdultok, az őrszemek tíz percen belül bemérik a zsilip hőtágulását. Felállni!
János megpróbált feltápászkodni, de a térde megroggyant. A nyirkos fal mentén csúszott vissza, miközben a torkából felszakadó köhögés feltárta a tüdejét mardosó szintetikus port. G302 durván megragadta a vállánál fogva, mintha csak egy hibás alkatrészt akarna arrébb vonszolni a futószalagon.
– Hagyd békén! – lépett közéjük Alinda. Szemei a haragtól sötétlettek, sárgaréz híján a puszta körmét mélyesztette G302 alkarjába. – Nem egy darab szén, amit csak úgy lökdöshetsz a kazán felé. Ő ember!
– Ember? – G302 keserűen felnevetett, de elengedte Jánost. – Az ember az, ami áramot termel a hálózatnak. Ha nem forog a pedál, nincs levegő. Ha nincs levegő, csak húsmaradék vagyunk. Itt bent nincs más különbség.
– Van – suttogta L656 a sötétből, miközben a falon futó, pislákoló kábeleket figyelte. – Mert a gép nem érez dühöt, amikor elromlik. Mi igen.
A folyosó végén lévő régi elosztódobozból hirtelen éles, pattogó szikrák csaptak ki: a hálózat túlterhelődött az átjutásuk miatt, és az L-szektor mélyebb, lezárt kamrái felé kezdte lökni a megmaradt feszültséget. Választaniuk kellett: engedelmeskednek a kolónia könyörtelen életbenmaradási rutinjának, vagy követik a szikrák útját a teljes sötétségbe.
– Ez itt semmit sem ér – sziszegte a férfi, hangjában a generátorok száraz zúgása visszhangzott. – A múlt nem ad enni. Ha nem mozdultok, az őrszemek tíz percen belül bemérik a zsilip hőtágulását. Felállni!
János megpróbált feltápászkodni, de a térde megroggyant. A nyirkos fal mentén csúszott vissza, miközben a torkából felszakadó köhögés feltárta a tüdejét mardosó szintetikus port. G302 durván megragadta a vállánál fogva, mintha csak egy hibás alkatrészt akarna arrébb vonszolni a futószalagon.
– Hagyd békén! – lépett közéjük Alinda. Szemei a haragtól sötétlettek, sárgaréz híján a puszta körmét mélyesztette G302 alkarjába. – Nem egy darab szén, amit csak úgy lökdöshetsz a kazán felé. Ő ember!
– Ember? – G302 keserűen felnevetett, de elengedte Jánost. – Az ember az, ami áramot termel a hálózatnak. Ha nem forog a pedál, nincs levegő. Ha nincs levegő, csak húsmaradék vagyunk. Itt bent nincs más különbség.
– Van – suttogta L656 a sötétből, miközben a falon futó, pislákoló kábeleket figyelte. – Mert a gép nem érez dühöt, amikor elromlik. Mi igen.
A folyosó végén lévő régi elosztódobozból hirtelen éles, pattogó szikrák csaptak ki: a hálózat túlterhelődött az átjutásuk miatt, és az L-szektor mélyebb, lezárt kamrái felé kezdte lökni a megmaradt feszültséget. Választaniuk kellett: engedelmeskednek a kolónia könyörtelen életbenmaradási rutinjának, vagy követik a szikrák útját a teljes sötétségbe.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.