Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

A fémbe zárt veríték

A nehéz vaslemez tompa csattanással vágódott a fémküszöbnek mögöttük. A zsilip túloldalán maradt világ zaja elnémult, csak a torkukban lüktető vörös köd és a csövek mélyéről jövő, ütemes sziszegés maradt. János a falnak dőlve csúszott le a nyirkos padlóra, keze kontrollálatlanul remegett a megterheléstől; az iménti erőfeszítés kiszipolyozta belőle az utolsó cellatartalékokat is. A kolónia nemcsak a munkát vette el tőlük, hanem magát a húst és a csontot: minden egyes zsilipemelésért a szervezetük mélyén tárolt, silány szintetikus tápanyagot kellett elégetniük.
Alinda dühösen törölte le a szemébe szivárgó sós verítéket. G302 a sötét sarokba húzódva, feszült dühvel figyelte őket, szinte mérve a levegővételük ütemét. „Ez lenne az L-szektor?” – sziszegte L656, miközben a pislákoló sárga fényben a saját tenyerét vizsgálta. A bőr alatti erek vékony, sötét vonalakként rajzolódtak ki a megfeszített izmokon, mintha a falakban futó rézvezetékek mintázatát másolnák. A testük lassan, de kérthetetlenül vált a kolónia fogyóeszközévé.
A lány ujjai a poros padozaton valami rideg, kerek tárgyba ütköztek. Egy régi, finoman megmunkált sárgaréz szerkezet darabja volt az, egy olyan korból, amikor a gépek még nem az emberek vérével és tüdejével működtek. Alinda szorosan a markába zárta a hűvös fémet, és a nagymama régi, szabadságról suttogott szavaira gondolt. Az ember nem szén, amit büntetlenül el lehet hamvasztani a kolónia kemencéiben. De vajon mi marad belőlük, ha a belső láng végleg kialszik?
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.