A dinamószíj vakon forgó íve

A második pihenőfázis végét jelző éles, szintetikus sziréna pontosan akkor csattant fel, amikor a szintetikus glükózmassza utolsó cseppje is feloldódott Alinda nyelvén. A csarnok betonpadlóján végigfutott a megszokott, fémes rezgés: a padsorok alatt rejtőző sebességváltók és tengelyek felkészültek a fordulatszám fogadására. Nincs átmenet, a szervezetnek harminc másodperce van az emésztési üzemmódról a tiszta mechanikai munkavégzésre váltani.
Alinda felpattant a kopott műbőr ülésre. A pedálmagasságot nem neki tervezték – a kolónia szabványméretei a felnőtt átlagállományra készültek –, így a térde minden egyes felső holtponton kissé túlhajlott. Ez hosszú távon három százalékkal csökkentette a hajtási hatásfokot, de a lány már megtanulta, hogyan kompenzálja a hiányt a boka finom, csuklóból indított döntésével. A ritmus a túlélés alapfeltétele volt: ha a kijelzőn a zöld LED pirosra váltott, a szintetikus ételcsatorna szelepe azonnal szűkebbre zárt.
Tőle két paddal arrébb a nagymama lassabban, de figyelemreméltó pontossággal kapta el a lendkerék ütemét. Az öreg ízületek száraz csikorgása elhalványult a nehéz acéltárcsa felpörgő suhogásában. Nem pazarolt energiát beszédre vagy fölösleges mozdulatokra. A szélről meg az almákról szóló mesék visszahúzódtak a fej hátsó zugaiba; a pedálívek mentén most kizárólag a percenkénti hatvanas fordulatszám tartása számított.
Kovács a sor szélén dolgozott, egyenletes, gépies profizmussal. Vállai kimérten mozdultak, tekintetét a feje felett futó rézsínekre szegezte, ahol a termelt áramot elvezető kábelek melegedtek. Tudta, hogy a túlhajtás éppolyan veszélyes, mint a lemaradás: az extra kalóriaégést a rendszer nem jutalmazta extra étellel, csupán korrigálta a normatív elvárásokat.
L656 a csarnok központi tengelyén állt meg, optikai szenzorjai gyors egymásutánban olvasták le a digitális feszültségmérőket. Az energiatermelés mértéke kiegyenlített képet mutatott. A gép számára a négyszáz wattos tiszta egyenáram megérkezett a mátrixba; az, hogy ehhez hány gramm izomszövet bontódott le és hány liter izzadság párolgott el a betonlapokon, a másodlagos veszteséglistán szerepelt.
Alinda szeme előtt a fordulatszámlálók zölden vibráltak. A mesékből megmaradt képek hűvös, halvány foltokká szelídültek a lábizmok feszülésében. A lényeg az volt, hogy a lendkerék ne lassuljon le, a szíj ne csússzon meg, és a tüdő ritmusa kövesse a hajtókar körkörös útját. A tizenhatodik életévig még sok millió kör volt hátra, és az egyetlen érvényes egyenletet továbbra is a megtett pedálfordulatok száma adta.