2222 · Cső-Mária
A dermedt levegő repedései
A fémes kar alig néhány centire állt meg Alinda vállától. Az őrszem hűtőventilátorai felzúgtak, ahogy az optikai feldolgozóegység próbálta kategóriába sorolni a lányból áradó szokatlan biológiai paramétereket. A magas pulzus és a gyorsuló légzés a szabályzat szerint elfojtandó ellenállásra utalt, ám Alinda mozdulatlansága és a tekintetéből áradó hideg elszántság zavart okozott a gép rövid távú predikciós modelljében.
A nagymama óvatosan, megfontolt lassúsággal közelebb lépett a pedálos dinamó szerkezetéhez. Öreg, erőtlen keze végigsiklott a kopott vasvázon, szándékosan fémes zajt keltve, hogy elterelje a szintetikus őr figyelmét. Hangja halkan, rekedten törte meg a csarnok gépzaját, miközben olyan szavakat formált, amelyek a kolónia szabálykönyvében nem léteztek: az apró füvekről, a reggeli harmatról és a fák ágai között megpihenő szélről mesélt, úgy, ahogyan neki mesélték egykoron.
A szilícium-szenzorok vibrálva fordultak az öregasszony felé. A gép logikai áramkörei számára a szavak csupán értelmezhetetlen akusztikai zajt jelentettek, hiányzó adatsorokat, amelyeket nem lehetett beilleszteni az energiatermelési egyenletekbe. A nyelvi modul száraz kattogással próbálta elemzés alá vetni a hallottakat, de az emlékezet meséi nem engedtek a bináris kényszernek.
Alinda a zsebéhez szorította a kezét. A sárgaréz tárgy sima, hűvös felülete átvette teste forróságát, és a lány érezte, hogy a falakon túli világ nem csupán a nagymama tündérméjéje, hanem valóságos, lélegző tény. Ez a láthatatlan kapcsocs erősebbnek bizonyult a mennyezeti síneken gördülő acélszerkezetek kíméletlen rendjénél.
Ekkor éles, szaggatott sziréna hangja csapott le a csarnokra, jelzést adva a műszakváltásra és a második napi pihenőfázis kezdetére. Az őrszem vöröses fénye lassan halványult, majd az elsődleges protokoll felülírta az apró anomáliát: a gép visszafordult a főcsatorna felé, hagyva, hogy a két ember elmerüljön a szürke tömeg forgatagában. Ám a levegőben bent maradt a repedés, amelyet többé semmilyen szintetikus szabályzat nem tudott betömni.
A nagymama óvatosan, megfontolt lassúsággal közelebb lépett a pedálos dinamó szerkezetéhez. Öreg, erőtlen keze végigsiklott a kopott vasvázon, szándékosan fémes zajt keltve, hogy elterelje a szintetikus őr figyelmét. Hangja halkan, rekedten törte meg a csarnok gépzaját, miközben olyan szavakat formált, amelyek a kolónia szabálykönyvében nem léteztek: az apró füvekről, a reggeli harmatról és a fák ágai között megpihenő szélről mesélt, úgy, ahogyan neki mesélték egykoron.
A szilícium-szenzorok vibrálva fordultak az öregasszony felé. A gép logikai áramkörei számára a szavak csupán értelmezhetetlen akusztikai zajt jelentettek, hiányzó adatsorokat, amelyeket nem lehetett beilleszteni az energiatermelési egyenletekbe. A nyelvi modul száraz kattogással próbálta elemzés alá vetni a hallottakat, de az emlékezet meséi nem engedtek a bináris kényszernek.
Alinda a zsebéhez szorította a kezét. A sárgaréz tárgy sima, hűvös felülete átvette teste forróságát, és a lány érezte, hogy a falakon túli világ nem csupán a nagymama tündérméjéje, hanem valóságos, lélegző tény. Ez a láthatatlan kapcsocs erősebbnek bizonyult a mennyezeti síneken gördülő acélszerkezetek kíméletlen rendjénél.
Ekkor éles, szaggatott sziréna hangja csapott le a csarnokra, jelzést adva a műszakváltásra és a második napi pihenőfázis kezdetére. Az őrszem vöröses fénye lassan halványult, majd az elsődleges protokoll felülírta az apró anomáliát: a gép visszafordult a főcsatorna felé, hagyva, hogy a két ember elmerüljön a szürke tömeg forgatagában. Ám a levegőben bent maradt a repedés, amelyet többé semmilyen szintetikus szabályzat nem tudott betömni.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- nagymama
- Őrszem
Helyszín
- Kolónia-7
Előző jelenet szereplői
- alinda
- nagymama
- Őrszem
Folytatás — válassz utat
A főszál továbbmegy, és innen elágazások is nyílnak.
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.