A csővezeték rezonanciája

A Nagymama lassan elengedte a lányt, majd a falon futó vastag gőzcső felé fordult. A sötét járat mélyéből fémes, ritmikus koccanások sora hallatszott: három rövid, majd két hosszú koppanás a hideg csővezetéken.
Alinda megdermedt, s a szívverése felgyorsult. Ez nem a rendszer automatikus tágulási zaja volt, hanem az a fojtott vészjelzés, amiről L656 mesélt neki a gépház árnyékában. Valaki a hálózat egy másik pontján tudatosan szakította meg a vezetékek csendjét.
– Hallod? – suttogta Alinda, és közelebb lépett a falhoz.
A Nagymama nem felelt, csak szorosan mögé állt, miközben a lány ujjai rátaláltak egy elfedett áramkördobozra. A burkolatot valaki korábban kézzel feszegette fel: belsejében egy illegálisan beiktatott, kézzel sodort rézhíd csillogott. Nem wattokat mérő szenzorra csatlakozott, hanem áthidalta az Őrszemek központi számlálóját, elvezetve egy kevéske energiát a mélyebb szektorok felé.
A csövön érkező kopogás megismétlődött, ezúttal türelmetlenebbül.
Alinda egy elszabadult csavart korhadt ki a rozsdás lemezből, rászorította a gőzcsőre, és visszaütötte a jelet: három rövid, két hosszú. A cső fémes rezonanciája végigrezgett a tenyerén, fel a karján. Ez már nem csupán a túlélés csendes elviselése volt, hanem az első nyílt válasz a Kolónia szigora ellen.