A csiszolt rézgomb

János (G534) egyetlen határozott mozdulattal magára vállalta a tizennégyes fülke megnövekedett terhelését, amikor az Őrszem bakancsának nehéz csikordulása elérte a legalsó lépcsőfokot. Fizikai erejének utolsó tartalékait mozgósította, hogy kisimítsa a generátor ingadozását, így a gyanakvó őr végül csak egy gyors pillantást vetett a visszahűlő analóg műszerre, majd továbbállt az ellenőrző sáv felé.
Amint a veszedelem eltávolodott, János a kimerültségtől remegő kézzel a munkásruhája belső zsebébe nyúlt. Egy apró, simára csiszolt rézgombot halászott elő – azt a csekély emléket, amit még a Nagymama ejtett el évekkel ezelőtt, amikor a Kolónia szigorú szabályaira hivatkozva visszautasította a férfi közeledését. Az öregasszony annak idején a törvények és az észszerűség védőpajzsa mögé bújt, de a tekintetében rejtőző gyengéd melegség mindig elárulta, hogy a szíve mélyén maga is viszonozza a névtelen G534 iránti vonzalmat.
– Ezt juttasd vissza hozzá – suttogta János rekedten Alindának, miközben a lány tenyerébe zárta a langyos fémdarabot. – Mondd meg neki, hogy a dinamók zúgása közt sem felejtettem el semmit.
Alinda megszorította a gombot, és a tüdőben égő kimerültség ellenére halvány mosoly költözött az arcára. A Kolónia rideg törvényei elfojthatták a szavakat, de az elfeledett gyengédség apró jelei most új erőt adtak nekik a folytatáshoz.