A cikluskimaradás ára

A nyirkos aknafalak sötétjéből a járat hirtelen kinyílt: a régen lezárt C-12-es szektor elosztócsomópontjához értek. János nem haladt tovább; egy falba süllyesztett, vészleállító relé rozsdás borításának dőlt, miközben tekintete a lányra szegeződött. A fej fölötti hálózati kábelekből halk sziszegés hallatszott – a túlterhelt kolónia energiaátvitele instabillá vált.
– Ha itt áttöröd a pecsétet, nincs visszautad a lakószektorba – mondta János, és hangjából kihallatszott a feszült, éles düh. – Az Őrszemek már regisztrálták a cikluskimaradásodat. Ha nem lépsz vissza a pedálsorba a következő műszakváltásig, a hálózat megszűnt egységként jelöl meg. Tudod jól, mi történik az ilyenekkel.
Alinda megállt a lezárt vésznyílás előtt. A fémajtón egy elhalványult, évtizedekkel ezelőtti ábra körvonalai látszódtak: egy növény maradványa, amit a kolónia mérnökei régen felülírtak a teljesítménykódokkal. A lány ujjai megérintették a fémcsapot. Ha elfordítja, megszakítja a saját bio-azonosítóját, s ezzel végleg kikerül a hálózat védelmi zónájából.
– A pedálok mögött már így is halott voltam – felelte Alinda, és hangja vágott a csövek visszhangjában. – Ha a nagymama emlékeiből egyetlen szilánk is igaz, akkor a falakon túl több van a biomassza-tartályoknál.
János megragadta a lány csuklóját, de a mozdulatban a tehetetlen elkeseredés feszült. Nem húzta vissza, csak szorította. Alinda egyetlen határozott rántással kioldotta a biztonsági reteszt. A fal mélyén nehéz hidraulika nyögött fel, s a sötétbe burkolózott nyílás mögött hideg, ismeretlen levegőáramlat csapott meg mindkettejüket.