A Szikra Ébredése

János a rés felé kúsztatott, ami a mélyebb járatokba vezetett, de Alinda nem engedte, hogy a szó leülepedjen közöttük. A düh égette belülről, és a szervizakna nyirkos levegője sem hűtötte le.
– De akkor miért mondta el? – sziszegte Alinda a hátát követve, ahogy egy keskenyebb szakaszon Jánosnak oldalazva kellett átpréselnie magát. – Miért mesélt a nagymama az esőről, ami nem a falak mögül jön, és a földről, ami nem betonból van? Csak azért, hogy tudjam, mit vesztettem el?
János megállt, de nem fordult vissza. A csövek rezonáltak a távoli gépzajoktól.
– Az emlék veszélyes, Alinda. A nagymamádnak is csendben kell maradnia. Az Őrszemek nem tűrik a múlthoz való ragaszkodást. Csak az számít, ami a kolónia energiaellátását szolgálja. Az Új Lakó is azzal vétett, hogy a régmúltat akarta a jelenbe csempészni egy tiltott átkötéssel. Látod, mi lett a vége.
Alinda ökölbe szorította a kezét. A rozsdás felület mélyebb karcolásokat hagyott a bőrén, de alig érzékelte. Az Új Lakó sorsa élő, fájdalmas bizonyíték volt a kolónia könyörtelenségére, de Alindában az ellenállás magja épp ettől erősödött.
– Az Új Lakó legalább megpróbált – mormolta, és a hangja tele volt elfojtott szenvedéllyel, amely a tiltott érzelmek súlyát hordozta. – Megpróbált, és most az emléke is a biomassza-tartályban van. De mi van, ha az emlék, a szabad emlék, maga az egyetlen, ami emberré tesz minket? Ha elfelejtjük, ki voltunk, akkor mit pedálozunk reggeltől estig?
János végre megint megmozdult. A hangja mélyebb, komorabb volt, elmosva a csővezetékek zúgásában.
– Akkor halott vagy, mielőtt a szikra kialszik. – A válasz éles volt, mint egy vágás, és nem adott teret vitának. – Ne bolygasd a múltat, ha nem akarod, hogy a jövőd is elvesszen. Az emlékek nem fűtik a generátort.
Alinda maga elé meredt a sötétben. A nagymama hangja ott visszhangzott a fülében, édesen és fájdalmasan, egy olyan világ ígéretével, ami soha nem lesz az övé. De egyre inkább érezte, hogy a nagymama emléke nem teher, hanem egy szikra. A lázadás szikrája, ami a kolónia rideg falai között is él. Nem felejtheti el. Nem engedheti. Ez az egyetlen, ami még maradt.