A büntetés várakozási ideje

A magas frekvenciájú sziréna nem annyira félelmetes volt, mint inkább idegesítő: nagyjából úgy hangzott, mint egy megbokrosodott kávédaráló. Az Őrszem fejéből kipattanó sárga fényjelzés ütemesen villogott, majd a gép hangszórója bürokratikus komolysággal megszólalt:
– Rendszerhiba. A büntetőegység kiérkezéséig kérjük, őrizzék meg a fegyelmet. Az önök szektorának energia-kvótája jelenleg mínusz tizenhat watt. A hiányt a büntetés letöltése után pótolni kell.
– Még hogy mínusz tizenhat watt – morogta Nagymama, és a meglazult csövet büszkén a köténye alá rejtette, mintha csak egy darab spórolt szalonnát dugna el a szomszédok elől. – Régen az embernek joga volt legalább a saját lábgörcséhez, nem számláztak ki minden egyes pihenőt!
János a földre roskadt, a tüdeje sípolt, mint egy elöregedett fújtató. Alinda gépiesen odalépett hozzá, megragadta a vállát, de tekintete egy pillanatra elkalandozott a csővezetékek sűrűjében az L-szektor irányába. L656 jutott eszébe – ő mindig tudta, melyik szelepet kell elfordítani, ha feszültség volt a levegőben, és sosem nézett ennyire riadtan, mint János a padlón. A lány bosszúsan rázta meg a fejét; nem most volt az ideje a sóhajtozásnak.
– Állj fel, János! – szólt rá Alinda dry hangon. – Ha itt maradsz, a csőhálózat legfeljebb tartalék alkatrésznek használ el.
A szomszéd cellából a szomszéd átszólalt:
– Ha kiestek a kvótából, nekünk kell letekernünk a hiányt! Ember az ilyen?