A bunker felé

Alinda dühösen meredt Jánosra, majd a két, sötét alagútnyílásra. A Nagymama szorosabban fogta a karját, mintha attól tartana, hogy a lány gondolkodás nélkül berohan az első adandó résen. János kezében a Légiósok korongja még mindig halványkék fénnyel pulzált, kiemelve a kőbe vésett, széttárt sugarú napot és a zárt öklöt. Az ősi jel mintha feszültséget sugárzott volna magából, ráerősítve a csoportban uralkodó nézeteltérésekre.
„A napelem-elosztók felé vezető ág ismert. Az Őrszemek járőröznek arra, a hálózatuk kifinomult. A bunker lezárva. Nincs semmilyen adat róla a kolónia archívumaiban” – L656 szintetikus hangja szárazon tárta fel a tényeket. – „A hálózati túlterhelés elkerülhetetlen, ha a jelenlegi energiagyűjtési protokollok nem változnak. A bunker felé vezető út nagyobb eséllyel ad alternatív megoldást, de nagyobb kockázatot is rejt.”
Alinda megrántotta a karját. „Épp ez az! A kockázat! Azt keresem, ami nincs a kolónia archívumaiban! A szabadságot! Ha a Napfény Örökösei ide rejtettek valamit, az a miénk, nem az Őrszemeké!” Tekintete Jánosra szegeződött. „Hát nem látod, János? Az elosztók felé menni annyi, mint visszamászni a bádogrobotok ölelésébe. A bunker az egyetlen esély!”
János a korongra nézett. A kézlenyomat alatt apró, alig kivehető ábrák sorakoztak, melyek most mintha vibrálni kezdtek volna a kék fényben. A jelek közt felismerni vélt egy eltorzult, stilizált alakot, amely egy spirális mintázatba kapaszkodott. A spirál ismerős volt, bár sehol sem látta még korábban. Valahogy a kolónia L-lakó szektorának, a szegények és elfeledettek szektorának alig fénylő, labirintusszerű elrendezésére emlékeztette. „A bunker… lehet, hogy nem csak egy lezárt üreg” – mormolta, mintha magának beszélne. „A jelek…”
A Nagymama a homlokát ráncolta. „János, ne légy bolond! Amit az Őrszemek elrejtettek, azt okkal tették! A bunker veszélyes. Én tudom, milyen volt a kint, mielőtt bezártak minket. Láttam embereket, akik túl sokat tudtak.” Hangja elhalóbb lett, de a tekintetében még ott volt a düh és a félelem keveréke. „Az L-szektorban is…”
Alinda nem hallgatott rá. „Akkor is megyünk!” Lépte határozott volt, egyenesen a sötétebb, szűkebb bunkerbejárat felé vette az irányt. János habozott, de a korong pulzálása megerősítette a döntést, mintha a technológia is a rejtettebb út felé tolta volna. L656 csendben követte, míg a Nagymama Alinda után indult, még mindig haragosan, de elszántan, tudva, hogy nem hagyhatja magára unokáját ebben a felfedezetlen mélységben.