A bizalom törése

János kinyújtott, hólyagos kézzel megpróbált L656 és a szikrázó panel közé lépni, de a foglalatból kirobbanó kékes ívfény visszakényszerítette. L656 egyetlen vakmerő mozdulattal átvágta a fővezetéket, mire az L-szektor folyosóján egy pillanatra teljes sötétség támadt. A nyirkos csövek közül felszakadó gőzben a hálózat fojtott búgással küzdött az új áramkörért.
Nagymama erőszakosan ragadta meg Alinda felkarját, és a fal melletti árnyékok felé rángatta. „Gyere el onnan! Nem látod, hogy ez a légiós a fejünkre hozza a pusztulást? Az Őrszemek mindnyájunkat eltipornak miatta!” – sziszegte elfulladó haraggal az öregasszony, szorítása csontig hatolt a lány bőrébe.
Alinda fejében hirtelen elpattant valami. Meggondolatlan haraggal lökött egyet Nagymamán, kitépve magát a görcsös marásból. „Elég volt!” – kiáltotta, és a hangja túlharsogta a csövek sziszegését. „Te csak lapulni tudsz, meg a százéves emlékeiddel kábítani! Inkább dögöljek meg a fényben, mint hogy a te félelmedben rohadjak meg!”
Nagymama megrökönyödve tántorodott vissza a nyirkos tégláknak. Mielőtt felelhetett volna, a falban rejtett relék csattanva zártak. A napszektorból elterelt áram átcsapott a rendszeren, és a mennyezeti lámpák vakító, forró fénnyel árasztották el a folyosót. A fényben ott állt János a sérült kezével, L656 a kormos szerszámmal, és Alinda, aki most először fordított hátat a saját családi kötelékének.