Véget nem érő történet

2222 · Homály Bálint

A bitorolt fény

Kovács megfeszült izmokkal tolta félre a meglazult, ujjnyi vastag vaslemezt, amely egy elfeledett elágazás sötétjébe vezetett. A rozsdás perem mögött a levegő hidegebb volt, de mentes a fojtogató ózonszagtól. Alinda lépett be elsőként, lábujjhegyen, ujjait még mindig a zsebében lapuló sárgaréz fogaskerékre kulcsolva. A sarokban, egy pislákoló kondenzátortelep halvány, kékes fényében egy reszkető alak kucorgott. Egy öregember volt az, rongyokba burkolózva, tágra nyílt, rémült szemmel bámulva a jövevényekre.
– Nem szabadna itt lennetek – suttogta az öreg, hangja alig volt több a száraz lemezek súrlódásánál. – Ha az Őrszemek megtalálják ezt a fészket, mindannyiunkat a generátorokba kötnek.
János óvatosan lépett közelebb, tenyerét megnyugtatóan felemelve.
– Ki vagy te? – kérdezte halkan. – És mit jelent az a jel odakint?
Az öregember Alinda felé bökött aszott ujjával, tekintete a lány feszült arcára tapadt.
– A napfény örökösei – mormolta a férfi, miközben foga koccant a hidegtől. – Így nevezték azokat, akik még emlékeztek a régi szektorok elosztási kódjaira. A felső szintek urai elzárták a kollektorokat, kisajátították a fénnyel járó energiát, minket pedig a sötétbe száműztek. De a jog nem veszett el. A kódok, a vérvonal... valahol még élnek a lenti szinteken. Az Őrszemek azért kutatnak, mert félnek. Félnek, hogy valaki egyszer visszaköveteli a jussát, és megnyitja a tetőket.
Kovács a folyosó felé fordult, ujját a szája elé téve. A távolból tompa, ritmikus kattogás hallatszott: a kolónia kényszerű napirendjének vasmarka közeledett. Nem maradhattak itt sokáig, de a sötétben fellobbant egy új, veszélyesebb tudás szikrája.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • egy-oregember
  • janos-g534
  • kovacs

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.