Véget nem érő történet

2222 · Szél-Kata

A belső őrszem

g302 nem fordította el a tekintetét. A nagymama szemében a kolónia törvényei tükröződtek, de mögöttük valami más is rejtőzött, egy mélyebb sebezhetőség. Nem tudta volna megfogalmazni, de érezte, hogy ami most bennük zajlik, az túlmegy a puszta félelmen. János távozása, az Őrszem csendje – mindez nem szabadságot hozott, hanem egy súlyosabb terhet, a felelősséget a megtagadott emberségért. A csend már nem csak a rendszer fenyegetése volt, hanem a saját lelkiismeretük visszhangja.
A nagymama lehunyta a szemét egy pillanatra, mintha el akarná rejteni azt a szikrát, amit az imént megvillantott. Amikor újra felnézett, g302 biztos volt benne, hogy az idős asszony is érzi a kolónia napirendjének súlyát, ami most már nem csak a gépeken, hanem az emberi lelkeken is áthalad. A pedálok monoton zaja, ami eddig elnyelte a gondolatokat, most hiányzott, és helyette egy belső üresség tátongott. Mi lesz velük, ha az emberi melegségnek még az emlékét is kiölik belőlük?
A fülke falai mintha közelebb húzódtak volna, a sötétség sűrűbbnek hatott. G302 megmarkolta a hideg fémlemezt. A kezén tapadó rozsda éles szagában érezte a kolónia minden elfojtott lélegzetét. A nagymama tekintete most mintha a távolba révedt volna, túl a fülke szűk keretein. Talán a régi mesék napfényét kereste, azt a világot, ahol az ember még ember lehetett. De a jelen súlya nyomasztóbb volt, mint valaha. Azt kellett megérteniük, hogy ha a gépeket leállították is, a belső őrszem, a kolónia szelleme épp most kezdte el igazán a munkáját.
Ebben a részben

Szereplők

  • g302
  • nagymama

Helyszín

  • fulke-14

Előző jelenet szereplői

  • g302
  • janos-g534
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.