A 4-es cikkely árnyéka

L656 egy pillanatig még méregette János dacos kiállását, de mivel a régi légiós jelvényével legfeljebb egy konzervdobozt lehetett volna kinyitni, inkább csak hangosan felhorkant. Mivel a hálózat feszültsége amúgy is ingadozott, a fegyveres fenyegetőzést felváltotta a praktikus sértődöttség: morogva visszavonult a rozsdás vezérlőpultja mögé, hogy legalább a maradék áramkörök melegénél gubbasszon.
János kihasználta a hirtelen támadt fegyverszünetet, és rögtön a nagymama felé fordult. A számozott beosztása, G534 szerint nem sokat konyított a társadalmi finomságokhoz, de határozott gondoskodással nyújtotta át a saját hőszigetelő mellényét. Az idős asszony ízületei láthatóan megszenvedték a nyirkos huzatot, s János tekintetében több óvó gyengédség bujkált, mint amennyit a kolónia szigorú szabályzata jóváhagyott.
– Ne suta gesztusokkal próbálkozzon, fiatalember – húzta ki magát a nagymama, s a kolónia 2030-as etikai kódexét idézve hűvösen elutasította az ajánlatot. – A 4-es cikkely szigorúan tiltja az illetéktelen energiacserét és a túlzott szimpátiát az idegen szektorosok között. Meg vagyok én a mellénye nélkül is.
A visszautasítás éles volt, akár a frissen vágott bádog, ám Alinda pontosan látta, ahogy a nagymama titokban mégis elcsente János szintetikus melegítőtasakját, s meglepő gyorsasággal a ruhája ujjába rejtette. Az idős asszony szája szegletében egyetlen pillanatra megenyhült a szigor. János zavartan megköszörülte a torkát; a kolónia pedálritmusa ugyan szorította őket, de úgy tűnt, a tiltott érzelmeknek saját generátoruk van.