Zsarolás a rendelőben — más fényben

Míg a lépcsőház alsó szintjeit elárasztotta a pincéből feltörő víz és a katasztrófavédők kiabálása, a földszinti folyosó sötét szegletében csendesebb, de sokkal pusztítóbb tragédia körvonalazódott. Erika fojtott zokogással ölelte magához a vastag plédbe bugyolált csecsemőt, és a csöpögő csövek alatt besurrant Dr. Szabó András magánrendelőjének félig nyitott ajtaján. Bálint szorosan a nyomában rontott be, de mielőtt megszólalhatott volna, a háziorvos egyetlen határozott mozdulattal rácsapta az ajtót a lépcsőház zajára, és ráfordította a kulcsot.
A rendelőben állott gyógyszerszag és dohos papírok párologtak. Dr. Szabó reszkető kézzel igazította meg a szemüvegét, tekintete a felindulástól elfehéredett Bálintról az asztalon heverő terhességi zárójelentésekre tévedt. Az orvos arca szürke volt a rettegéstől, de a szemeiben jéghideg elszántság villant.
– Nyisd ki az ajtót, doki! – sziszegte Bálint, lépve egyet előre, miközben Erika riadtan húzódott a vizsgálóágy mögé. – Nem tartozunk neked semmivel!
– Épp ellenkezőleg, Bálint – felelte Szabó rekedten, és rákönyökölt a kopott íróasztalra. – Balog Henrik holnap végrehajtást kér a rendelőmre, ha nem törlesztem a kártyaadóságomat. Neked viszont van félretett pénzed. Ötszázezer forintra van szükségem. Még ma.
Bálint ökle fehéredésig szorult. – Egy fillért sem kapsz!
– Akkor most azonnal kinyitom ezt az ajtót, átmegyek a folyosón, és odaadom a papírok másolatát Encinek – mondta a doki, miközben mutatóujját a zárra fektette. – Mit gondolsz, mit szól majd a párod, ha megtudja, hogy a kolléganőd gyermekét rejtegeted? Ugye nem akarod, hogy Erzsi néni fülébe jusson a titkod?
A levegő megfagyott a szobában. Bálint tehetetlen dühhel nézett az adósságban úszó orvosra, miközben lentről tompán felhangzott a szivattyúk dühödt zúgása.