Zsarolás a rendelő ajtajában — új hang

Enci dühös kiáltása végighullámzott a körfolyosón, amikor a kijelzőn meglátta Erika nevét, de Bálint nem maradt ott magyarázkodni. Kihasználva, hogy Tormai főtörzs és Erzsi néni figyelme Dánielre szegeződött, a férfi egyetlen határozott mozdulattal kiszabadította magát, és lefelé rohant a lépcsőn. Lent, a kapualj félhomályában egy átázott kabátos női alak surrant be a földszinti magánrendelő nyitott ajtaján – Erika volt az, karjában a vastag takaróba csavart csecsemővel.
Bálint a falnak támaszkodva állt meg a rendelő üveges ajtaja előtt, de mire rácsapott volna a kilincsre, odabent kattant a zárszerkezet. Dr. Szabó András belülről fordította el a kulcsot. A leharcolt háziorvos arca szürke volt a kimerültségtől és az italtól, szeme alatt mély táskák sötétlettek. Erika a vizsgálóágy mellett lapult, a gyermekét szorosan magához ölelve, miközben az orvos a homályos üvegajtón keresztül Bálint szemébe nézett.
„Nyisd ki, Szabó! Ezt most azonnal rendezzük!” – sziszegte Bálint, öklével halkan verve a fát, nehogy a lépcsőházban fülelő Tormai meghallja.
Dr. Szabó nem mozdult, csak megigazította gyűrött zakóját, és közelebb hajolt a rácshoz. „Egy fillérem sincs, Bálint. Balog ügyvéd úr még ma este ráterheli a tartozásomat a rendelőre, ha nem fizetek. De látod, itt van az aduász a kezemben.” Szabó sötét tekintettel mutatott a sarokban remegő Erikára. „Vagy szerzel nekem félmilliót készpénzben egy órán belül, vagy kinyitom ezt az ajtót, kiállok a gang közepére, és elmondom Encinek meg az egész háznak, kinek a gyerekét bújtatom hetek óta.”
Bálint torka kiszáradt. A fojtogató zsarolás hirtelen súlyosabbá vált, mint Tormai főtörzs jelenléte a lépcsőfordulóban: a földszinti zárt ajtó mögött nem maradt számára menekülési útvonal.