Zsályaillatú feszültség a kilencedik emeleten

A sötétbe borult lépcsőházorsóban a kapkodva meggyújtott gyertyák fénye mellett lassan terjengeni kezdett egy fanyar, erős illat. Bartha Zsófia a kilencedik emeleti ajtójában állva zsályafüstölővel körözött a levegőben, mert szentül hitte: a Vászoly utca 6. aurája súlyosan mérgezett, és az áramkimaradás teremtette káosz csak a jéghegy csúcsa volt. A gomolygó fehér füst hamar megtalálta az utat a nyitott lépcsőházba, ahogy a bent rekedt feszültség is utat keresett magának a lakásokból.
Szabó Andrea pont ebben a pillanatban menekült ki a földszinti lakásuk nyomasztó csöndjéből. Férje, Gábor tehetetlen kétségbeesése és a családi költségvetés szétesése miatti szorongás fojtogatta, így a túlbuzgó asszony most ösztönösen a lépcsőház felé fordult. A jól ismert, tompa illatot megérezve felkapaszkodott a kilencedikre, hogy Zsófiánál keressen némi spirituális menedéket és megnyugvást, míg odalent a sötétben a férje a tönkremenetel szélén egyensúlyozott.
A szag azonban nem mindenkinél váltott ki megkönnyebbülést. Az első emeleten Vincze Erzsébet, a ház önjelölt őre résnyire nyitotta az ajtaját, majd teátrális köhögésbe kezdett. Erzsi néni szeme forgott a dühdtől: a kukucskálón át már úgyis mindent szemmel tartott, de ez a „bűzös kuruzslás” betette nála a kaput. „Sarlatán!” – kiáltott fel a korláton áthajolva a sötét mélységből a kilencedik felé, fennhangon ígérve a legújabb rendőrségi feljelentést a fullasztó füst és a közösségi rend megsértése miatt.
A fiatalok, Molnár Máté és Szabó Lili a kék képernyőik halvány fényében némán hallgatták a szomszédok összecsapását. Máté a harmadikon tehetetlenül szorította össze a fejét az elszálló törlesztőrészletek és a lépcsőházi cirkusz satujában, míg Lili a telefonja vakujával világította meg a kavargó füstcsíkokat. Zsófia közben átkarolta a remegő vállú Andreát, de belől is feszültség remegett: hogyan tisztíthatná meg a ház energiáit, amikor a falak mögött mindenki a saját elfojtott drámájával viaskodik?