Zárt ajtók zsarolása

Bálint a korlátot szorítva rontott le a földszintre, ahol Erika a síró csecsemőt a kabátja alá rejtve surrant be Dr. Szabó rendelőjébe. A biztonsági őr utána vetődött, de a sárgaréz kilincs már hiába engedett a súlyának: a fémzár határozottan kattant, s a belülről rácsavart retesz kíméletlenül útját állta.
A rendelő kopott tejüveges ajtaján túl Dr. Szabó állt, remegő kézzel egy recept tömböt szorongatva. Az alkohol szagát és az elkeseredett adós paranoiáját árasztó orvos hidegen nézett a sötétedő üvegen túli alakra. A lépcsőházból Toemai főtörzs fojtott, hatósági felhívása visszhangzott, amit Ricsi és Dezső bá emelt hangú tiltakozása igyekezett elnyomni, de bent a szobában megállt a levegő.
– Nyisd ki, Szabó, ne csináld ezt! – dörömbölt Bálint, fojtott kétségbeeséssel a hangjában. – Engedd ki őket!
– Nem erről van szó, Bálint – lépett közelebb az orvos, s hangja sziszegve hatolt át az ajtórésen. – Balog Henrik holnap végrehajtja a rendelőm árverését. Pénz kell, mégpedig azonnal. Vagy kifizeted a tartozásomat az ügyvéd úrnak, vagy most rögtön kinyitom ezt az ajtót, és felhívom Encit meg a fél házat, hogy megmutassam nekik a szeretődet és ezt a kis jövevényt.
Bálint zsebében a gyűrött barna boríték éle élesen vágott a tenyerébe. A sarokba szorított férfi rettegő tekintete tehetetlenül tapadt a tejüvegen át a nő elmosódott árnyékára.