A másodpercek hálója

Dániel hüvelykujja rátapadt a kijelzőre. A tegnap éjszakai feloldókód, amit egyetlen elkeseredett pillanatában adott meg a névtelen fórumon, most egyetlen sornyi, hideg megerősítéssel derengett a képernyőn: *A tranzakció végrehajtva.* A gyomra görcsbe rándult. A döntés, amellyel saját egzisztenciális csődjét próbálta elfedni, élesedett. Ha a szerver naplófájljai nyilvánosságra kerülnek, az élete perceken belül kártyavárként omlik össze. Kényszeresen frissítette az alkalmazást, miközben a kékes fény ridegen világította meg izzadt arcát.
Ahogy a saját ajtajához hátrált, a szomszédos lakásból Bálint lépett ki kapkodva. A biztonsági őr arca szürkésfehér volt, kabátja belső zsebébe kétségbeesetten próbált begyömöszölni egy vastag, gyűrött barna borítékot. A nyílásnál egy ismeretlen kulcstartó és egy kisméretű fénykép sarka villant ki. Zsebében megszakítás nélkül rezgett a telefonja. Enci bizonytalan, elfojtott hangja hallatszott a sötét előszobából, de Bálint visszanézés nélkül vágta be maga mögött az ajtót.
A lépcsőforduló homályában Erzsi néni ajtajának lánca megfeszült: az öregasszony a résből némán, fojtogató gyanakvással kísérte a férfi kapkodó mozdulatait.
Dániel és Bálint pillantása egyetlen másodpercre összeért a sötétedő gangon, de egyikük sem szólt semmit. Mindketten a saját maguk által ásott csapdában álltak, miközben Dániel telefonja újra megremegett.