Zárt ajtók mögötti neszek

Toemai főtörzs megállt a lépcsőfordulóban, nehéz csizmája alatt megreccsent az öreg tölgyfalépcső. Dezső bá diplomatikus mosollyal hátrébb húzódott, kezében egy finoman megmunkált, mégis gyanúsan pecsétmentes nyomtatvánnyal, amit gyorsan a zakója belső zsebébe süllyesztett.
– Bálint – nézett végig a főtörzs a fiatal biztonsági őrön, miközben szeme elidőzött a rendelő zárt ajtaján. – Erzsi néni még mindig a ház légterét pásztázza, ahogy látom. De engem most jobban érdekel, miért áll itt őrségben, amikor odabent gyanús neszek hallatszanak.
Bálint megkísérelte a háta mögé rejteni zaklatott tekintetét, de a rendelő kulcslyukán át hirtelen egy vékony, elfojtott csecsemősírás szűrődött ki. Odabent Dr. Szabó András reszkető kézzel nyúlt a gyógyszeres fiók felé, miközben Erika görcsösen szorította magához a kisfiút. A doki pontosan tudta: ha a rendőr benyit, a zárt ajtók mögött felhalmozott titkok és Balog ügyvéd felé fennálló tartozásai azonnal a felszínre kerülnek.
Ugyanabban a pillanatban a földszint felől friss kovászos kenyér illata terjedt fel: a Miri Csemege átalakított pultja mögött Ida szorgoskodott, mit sem sejtve a lépcsőházi drámáról, míg a szuterén sötétjében lapuló volt légiós némán vigyázta a ház legkisebb lakójának lépteit.
Toemai határozott mozdulattal a rendelő kilincsére tette a kezét. – Doktor úr! Nyissa ki, hatósági ellenőrzés!