Zárt ajtók mögötti alku — folytatás

Bálint szinte átrohant az első emeleti lépcsőfordulón, maga mögött hagyva Erzsi néni átható tekintetét, s egyenesen a földszinti magánrendelő felé vette az irányt. Erika már ott állt a félhomályban; dühös és kétségbeesett mozdulatokkal verte a tejüveges faajtót, miközben válla ritmikusan rángatózott a feszültségtől.
– Engedj be, András, tudom, hogy bent vagy! – sziszegte Erika, s mielőtt Bálint utolérhette volna, a zár kattant. A borostás, nyúzott arcú dr. Szabó András résnyire nyitotta az ajtót, de a beáradó folyosói fényben azonnal meglátta a sarkában álló biztonsági őrt is.
A háziorvos gyors mozdulattal berántotta mindkettőjüket a dohos szagú váróterembe, majd fordított egyet a kulcson. Az íróasztalán ott virított a dr. Balog által bedobott sárga boríték, mellette egy félig kiürült konyakosüveggel. Szabó szemei vörösek voltak a dühös tehetetlenségtől; az adósságai és a hamis receptek nyomása elérték a kritikus pontot.
– Megőrültetek mind a ketten? – támadt rájuk Szabó fojtott, éles hangon. – Balog a nyakamon ül a tegnapi kártyaosszeg miatt, a hatóságok meg bármikor ránk robbanthatják az ajtót! Mit kerestek itt?
– Erika hozzád menekült, de nem futhattok el a tegnap esti titok elől – lépett közelebb Bálint, bár a hangja bizonytalanul csuklott meg. Erika dühösen felé fordult, s a két sarokba szorított ember pillantása összefonódott az orvos feszült csendjében. Szabó pontosan tudta: most dől el, hogy Bálinthallgatása mennyit ér a piacon.