Zárlat a főelosztónál

Bálint bénultan nézte a padlóra hulló barna borítékot, amely a rejtett ultrahangfotót rejtette. A zsebében megállás nélkül rezgett a telefonja, a bűntudat gyomorszorító fojtogatással nehezedett rá Enci miatt. Az ablaküvegen át feltűnt a félemeleti fordulóban álldogáló Erzsi néni alakja; az öregasszony elfedett féltéssel, mégis gyanakvó merevséggel kémlelte a földszinti rendelő ajtaját.
Mielőtt Erika újra megszólalhatott volna, a második emelet felől fülsértő, torzított gitárüvöltés rázta meg a ház ódon falait. Karesz a lakásában részegen tekerte maximumra a Marshall erősítőt, fittyet hányva a túlterhelt vezetékekre. Az illegális kötés, amellyel Sipos Bendegúz nagy teljesítményű bányászgépeinek áramkörére csatlakozott, nem bírta az éles feszültségingadozást.
A főelosztó felől vészjósló szikrázás kíséretében hatalmas, sercegő dörrenés visszhangzott végig a lépcsőházban. Égett szigetelőszag áradt el a folyosókon, s egyetlen másodperc alatt az egész épületben kialudtak a fények. A hirtelen beálló, koromsötét némaságot kétségbeesett kiáltások törték meg.
Odakint Fekete Zoltán kiejtette kezéből a fém mérőszalagot, miközben a lépcsőkön pánik tört ki. Dániel csapta be az ajtaját, Gábor tehetetlenül szitkozódott a korlátnál, Enci pedig Bálint nevét kiáltotta a vaksötétben. A csapdába esett lakók elfojtott dühe lincshangulattá feszült, s a botladozó tömeg elindult felfelé, Karesz ajtajának irányába.