Zárjegy nélküli béke a salétromos lépcsőházban

A Vászoly utca 6. első emeletén Vincze Erzsébet, a ház önjelölt belügyminisztere, gyakorlott mozdulattal tapasztotta homlokát az ajtó kémlelőnyílására. Az egykori könyvelő pontosan tudta, hogy a linóleum halk nyikorgása nem téved: valaki megint szabálytalan időpontban használta a liftet. Odakint a lépcsőházban a salétromos falak szívósan őrizték a nyolcvanas évek központi fűtésének szagát, keveredve Székely Ricsi szuterénből feláramló, kissé odaégett pörköltjének aromájával. Erzsi néni fanyar elégedettséggel nyugtázta, hogy Fekete Zoltán közös képviselő legújabb, A4-es lapra gépelt szigorító hirdetményét máris lefejezte valaki egy golyóstollal rajzolt bajusszal.
Ricsi mindeközben mintaszerű szomszedi mosollyal lépcsőzött felfelé, hóna alatt egy gyanúsan nehéz, csillogó import mosógélszagtól illatozó kartondobozzal. A szuterén tágas csomagtartó-raktárából frissen vételezett osztrák öblítők és zárjegy nélküli prémium kávék nemcsak a lakók pénztárcáját kímélték, de a ház törékeny békéjét is fenntartották. Ricsi a nyolcas ajtónál halkan kopogtatott: Dezső bá éppen az öreg présgép olajozásából törölte ki a kezét, s a gáláns öregúr teátrális kalapemeléssel fogadta a „szürkeimportos” küldeményt, cserébe egy frissen nyomtatott, tökéletesen élethű parkolási engedélyért.
Ezzel egy időben a földszinti rendelő hűvöséből kisurranó dr. Szabó András ingujjban, némi kölnivel elütött konyakszag kíséretében kapaszkodott fel a korláton. A kártyaadósságokban úszó háziorvos fejében baljós kalkulátor számolta a törlesztőket. Pontosan tudta, melyik ajtó mögött milyen receptköteles pirulák dobozai csörögnek, s a tizenkettes lakás irányába vetett sanda pillantása elárulta: Lívia hallgatása és a gyors készpénz áramlása az egyetlen gát, ami még megvédi őt dr. Balog Henrik jéghideg végrehajtói mosolyától.
A második emeleten eközben Radó Karesz beizzította a torzítót. A kilencvenes évek elfeledett rocklegendája úgy vélte, a lakóközösségnek éjfél közeledtével is alanyi jogon jár a dögös gitárszóló, függetlenül attól, hogy a szomszédban Bálint és Enci épp a fenyegető felszólító leveleket számolgatták. Karesz gyanútlanul szívta el az áramot Sipos Bendi hetedik emeleti bányászgépeitől, felkészítve a ház elöregedett hálózatát arra a látványos blackoutra, amit Fekete úr bürokratikus szabályzata sem lesz képes megakadályozni.
A panelház így lélegzett tovább: a vékony falak mögött elfojtott drámák, kisstílű okirat-hamisítások, feketén csereberélt nyugtatók és gyanús csomagtartó-üzletek szövődtek egyetlen abszurd, széthulló szövetté. A Vászoly utca 6. lakói mind tisztában voltak vele, hogy ebben a lépcsőházi dzsungelben nem a szabályzat tartja életben a házat, hanem a közösen elhallgatott titkok sűrű, salétromos homálya.