Viszkózus ügyvédi ajánlat az udvaron

Dr. Balog Henrik, a 10-es lakás jéghideg eleganciájú lakáscápája úgy sétált át a gázszagú udvaron, mintha nem evakuálásból érkezett volna, hanem egy elit klub kaviáros svédasztalától. Élre vasalt öltönynadrágján egyetlen porszem sem merészelt megtapadni, hajszálaikat pedig még a pánik szelleme sem merte volna borzolni. Szemei rutinos ragadozóként pásztázták a gyülekezetet, azonnal rátalálva a legsebezhetőbb pontra.
A tűzoltók még javában szalagkáordonnal kerítették el a szuterén bejáratát, amikor Balog nyájas, mégis gerincfagyasztó mosollyal lépett a megszeppent Molnár Máté és Bianka mellé. Máté épp a telefonja kijelzőjét bámulta remegő kézzel, ahol a felújítási hitel elmaradt törlesztőjéről szóló piros értesítés villogott.
„Ilyen vis maior helyzetekben a pénzintézetek sajnos ritkán ismernek irgalmat, kedves Máté” – jegyezte meg Balog halk, selymes hangon, és mint egy bűvész, egy hajszálpontosan vágott, dombornyomott névjegykártyát csúsztatott a fiú ujjai közé. „A gázszivárgás és a lakóközösség kaotikus állapota drasztikusan csökkenti a lakás piaci értékét. De ha gyorsan szabadulnának a megterhelő jelzálogtól, az ügyfelem készpénzért azonnal átvállalja a terheket.”
Bálint a bokrok árnyékából figyelte az ügyvéd akcióját, miközben Enci szúrós, kérdező tekintete szinte lyukat égetett a tarkójába. Dr. Szabó András, meglátva hitelezőjét a tömegben, önkéntelenül is megtorpant; a tegnap esti titok szorítása hirtelen eltörpült a fenyegető kényszerárverés árnyékában. Balog Henrik jelenléte világossá tette mindenki számára: a gáz talán elszáll, de a hurok most kezd csak igazán szorulni.